- Krisztián! Azt se tudod miről van szó! Ne szólj bele! - üvöltöttem.
- De. Pontosan tudom.Egyszer már megcsaltál Ádámmal. Akkor hittem neked, hogy ő tehet mindenről de most már tudom, hogy te akartad.
- Tudod te, hogy miket mondasz?
- Fáj az igazság?
- Tudod mit? Ha szerinted megcsaltalak hidd csak azt!
- Nem hiszem hanem tudom! És ne hazudj nekem. Te csak egy kis r****ó vagy! Érted?
Krisztián szemszöge
Adri elképedve nézett rám.
- Mit mondtál?
- Nem hallottad? - löktem meg. - Egy utolsó kis r***** vagy.
Adri szemszöge
Nem tudtam elhinni mit mondott rólam Krisztián. A szemem megtelt a könnyekkel és sírni kezdtem. A földre rogytam. Krisztián lassan odasétált elém. Fel néztem rá és láttam, hogy az ő szemei is könnyesek. Leült elém és átölelt. Eltoltam magamtól. Ekkor meglátta a kezemen a vágást.
- Ez meg mi? - kérdezte aggódva.
- Semmi. - húztam el a kezem de ő visszarántotta.
- Ezt te csináltad?
Lesütöttem a szemem.
- Adri. Nézz rám...Kérlek. - mondta aggodalmasan.
Egyenesen a szemeibe néztem.
- Igen.
- De miért tetted ezt? És mikor?
- Mielőtt Londonba mentünk, a veszekedésünk után.
- De miért?
- Nem akartalak elveszteni. Nélküled nem tudnék élni és amikor összevesztünk azt hittem mindennek vége. De végül csak véletlenül vágtam el a kezem. De sajnálom. - sírtam.
- Rendben. Értem. Nyugi. - törölte le a könnyimet.
- Ígérd meg, hogy többet nem bántasz. Hogy többet nem lesz ilyen.
- Ígérem. - ölelt át. - Te meg azt ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet magaddal.
Bólintottam. Felálltunk a földről és leültünk a kanapéra. Betettünk a lejátszóba egy filmet. Összebújva néztük amíg el nem aludtunk. Amikor reggel felkeltem már sokkal jobb kedvem volt. Körbenéztem de Krisztián nem volt sehol. Kisétáltam a konyhába és a konyhapulton megpillantottam egy cetlit.
" Jó reggelt királylány.
Sajnálom, hogy itt kell hagyjalak de sietnem kell egy koncertre. Csináltam neked reggelit. A kedvenced. Amint tudok megyek hozzád."
Elmosolyodtam. Ránéztem a reggelimre. Jól nézett ki. Megkóstoltam és finom is volt. Gyorsan megettem majd elmentem készülődni. Felöltöztem, kivasaltam a hajam és egy kicsit kisminkeltem magam. Amikor a konyhába értem csörögni kezdett a telefonom. Az unokatestvérem Livi hívott. Tizenhárom éves. Rég nem beszéltem vele.
- Szia.
- Szia Adri. Azért hívlak mert az iskolámban farsang lesz és elő kell adnunk valamit. Tudom, hogy te nagyon jó táncos vagy és tánc tanár is ezért arra kérlek, hogy segítenél nekünk?
- Persze. Benne vagyok.
- Rendben. Köszi. Szia.
- Szívesen. Szia. - mondtam és letettem a telefont.
Amint Bella és Nina lejöttek közöltem velük a hírt.
- Benne vagytok?
- Én ráérek. - mondta Bella.
- Sajnálom Adri de én nem. Munkát vállaltam és nem lenne időm elmenni. - mondta Nina.
- Értem. Semmi baj. Még Dzsenit is megkérdezem.
- Oké. - mondták egyszerre.
Fel hívtam Dzsenit és megkérdeztem tőle is. Ő sem ér rá mindig. De néha el tud jönni a próbákra. Örülök, hogy Livi felhívott. Legalább amikor Krisztián nincs velem én sem unatkozok.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte Nina.
- Nem tudom. Krisztiánék koncerten vannak. Szóval ma hárman leszünk.
- Aha. Nem megyünk el vásárolni?
- Én benne vagyok. - vágta rá Bella.
Mindketten rám néztek.
- Felőlem.
- Akkor jó. Milyen idő van kint?
- Most még egész jó. - válaszoltam.
- Akkor nem kell beöltözni. - örült Nina.
Felvettem a tornacipőmet és a dzsekimet, meg igazítottam a hajam és elindultunk.
- Kocsival menjünk vagy sétáljunk? - kérdeztem.
- Kocsi. - jelentette ki Bella.
- Séta. - ellenkezett Nina.
- Séta. - mondtam.
- Na jó. - egyezett bele Bella.
Út közben sokat beszélgettünk. Minden szóba került. Fél óra alatt elértünk a WestEndbe. Vettem egy nadrágot, egy felsőt, egy kardigánt és egy cipőt.
- Már annyira éhes voltam. - mondta Bella.
- Én is. - mondtam és bele kortyoltam a kólába.
Amint elfogyasztottuk a menünket elindultunk haza. Út közben kaptam egy üzenetet Krisztiántól. Azt írta, hogy nem akarok e átmenni hozzájuk. Elmosolyodtam.
- Ki írt? - kérdezte tőlem Nina.
- Krisztián. Átmegyek hozzájuk. Ti nem jöttök?
- Majd később átnézünk. Most pihenünk egy kicsit. - mondta Bella.
- Igen. - egyezett bele Nina.
- Rendben. Akkor én megyek. Sziasztok. - mondtam és megöleltem őket majd elindultam.
Kevesebb mint negyed óra alatt odaértem a fiúk házához. Becsengettem. Tomika nyitott ajtót. A nyakába ugrottam.
- Ennyire örülsz, hogy látsz? - nevetett Tomi.
- Igen. Már hiányoztál. Szilveszter óta nem láttalak.
- Te is hiányoztál nekem. - nyomott egy puszit az arcomra.
Amikor megláttam Krisztiánt elengedtem Tomikát és odasiettem hozzá. Szorosan átölelt. Nem akart elengedni de én sem őt. Egy puszit nyomtam a szájára.
- Már annyira hiányoztatok nekem. - mosolyogtam.
- Te is nekünk. - ölelt át ismét Krisz de ezúttal Tomika is csatlakozott az öleléshez.
Több órán át beszélgettünk. Amikor megérkezett Nina és Bella nekem el kellett sietnem a fotózásra.
