35.rész

- Milyen a kapcsolatotok Krisztiánnal? - kérdezte Ádám.
- Tökéletes. Bár már volt néhány vitánk de ez minden kapcsolatban előfordul.
- Ez igaz. Hallottam, hogy duettet írtatok.
- Aha. Nagyon szeretek énekelni úgy, hogy öröm volt.
- Tényleg? Még nem is hallottalak énekelni.
- Mit énekeljek?
- Azt amelyik dalt a legjobban szereted.
Elénekeltem Krisztián-Kép maradsz című dalát. Egyszerűen imádom.

Ádám szemszöge
Hihetetlen, hogy Adri annak a baromnak a dalát énekli. Egyre jobb.
- Nagyon szép hangod van. - mondtam őszintén amikor befejezte az éneklést.
- Köszönöm. - mosolygott.
- Mondanom kell valamit... - kezdtem bele de Krisztián lépett be a házba.
- Szia kicsim. - mondta Adri és megcsókolta.
- Szia Királylány. - mosolygott.
Ez egyszerűen undorító volt. Felálltam, hogy végre ő is észre vegyen.
- Ez meg mit keres itt? - kérdezte hidegen.
Gúnyosan elmosolyodtam. 
- Törődöm Adrival.
Még vetett egy szúrós pillantást rám majd újra Adrira nézett.
- Csak egy percre jöttem, hogy beköszönjek hozzád. Még van egy kis dolgom de este jövök.
- Rendben. - sóhajtott szomorúan Adri és megcsókolta majd Krisz lelépett.
Újra leültünk a kanapéra.
- Szóval mit akartál mondani?
- Örülök, hogy még emlékszel.
Megforgatta a szemeit. Vettem egy nagy levegőt és kimondtam.
- Szeretlek.
- Hogy? - kérdezte meglepetten.
- Szeretlek.
- De hát... De... Én... Nem... - kereste a szavakat Adri.
- Szeretlek mióta elsőnek megláttalak. Szeretlek. Én voltam a világon a legboldogabb ember amikor a barátod lehettem. És nagyon fájt amikor szakítottunk.
- Ugye tudod, hogy ebből nem lesz...
Nem hagytam, hogy végig mondja. Megcsókoltam. Eltolt magától.
- Ezt nem szabad. Én nem érzek így irántad. - suttogta.
Újra megcsókoltam. Adri már el akart tolni magától amikor Krisztián vissza jött a házba. Amikor meglátott minket elöntötte a düh és a féltékenység. Ezt látni lehetett rajta. Ökölbe szorította a kezét.
- Hogy tehetted ezt? - nézett rám kiabálva. - És te? - nézett ezúttal Adrira. - Azt hittem te is úgy szeretsz ahogy én téged és sosem tennél ilyet velem. Nagyot csalódtam benned. Hihetetlen vagy. Mond csak mióta kiléptem az ajtón azóta ezt csináljátok?!
Láttam Adrin, hogy már nem bírja tovább. Krisztián nagyon hangosan kiabált. Nem normális.
- Én is csalódtam már sokszor de legalább nekem volt is okom rá. És pontosan ezért nem hagyom, hogy kiabálj velem és megalázz.
- És szerinted én ezt el is hiszem?
- Figyelj! - mondtuk egyszerre Adrival.
- Hagyjátok abba! - kiabált. - Ki csókolt meg kit?
Nem válaszoltam. Nem akartam Ádámot bajba keverni ezért leintettem, hogy ő se mondjon semmit.
- Nyugodj meg kicsim! . mondtam.
- Nem! - ordított.
- Mi van veled? Én nem ezt a Krisztiánt szeretem. Nem ebbe a Kriszbe szerettem bele.
A kölyök elnevette magát.
- És ha nem hiszel nekem akkor most rögtön el is mehetsz innen. Menj a sikítozó rajongóidhoz és engem felejts el! Velük lehet, hogy így bánhatsz de velem nem.
- Rendben. Már megyek is. - mondta idegesen és kiviharzott.
Adri lerogyott a földre és sírni kezdett. Sajnáltam, hogy így láttam de nekem akkor is ő kell és bármit megteszek, hogy örök életére meggyűlölje azt a barmot. Odamentem hozzá és leguggoltam mellé. Letöröltem az arcáról az egyik könnyet.
- Most menj innen. Hagyj egyedül.
- Rendben. - sóhajtottam és kimentem.

Adri szemszöge
Nem bírtam abbahagyni a sírást. Nem akartam összeveszni Krisszel. Nem akartam, hogy mindennek vége legyen. Miért tette ezt Ádám? Ha eleve át sem jött volna akkor most együtt lehetnék a Kölyökkel. Pár óra múlva már a kanapén feküdtem és gondolkoztam. Pár perccel később megérkezett Nina és Bella.
- Szia. Jézusom mi történt?  
Azonnal leültek mellém a kanapéra.
- Szakítottunk Krisztiánnal.
Elképedve néztek rám.
- Mondj el mindent ez elejétől.
Így is tettem.
- Ádám még is, hogy tehette ezt? Az elejétől kezdve nem volt szimpatikus a srác. - mondta Nina
Erre nem mondtam semmit.
- Visszamegyek Londonba. - mondtam egy hirtelen ötlettől vezérelve.

Krisztián szemszöge
Otthon átgondoltam mindent. Hihetetlen mekkora barom voltam. Egyértelmű, hogy Adri sosem csalt volna meg. Ádámnak viszont az a terve, hogy szétválaszt minket és megszerzi őt. Felpattantam az ágyról és átmentem hozzájuk. Becsengettem. Bella nyitott ajtót.
- Szia. -köszöntem. - Adri itthon van?
Megrázta a fejét.
- Sajnálom de Adri visszamegy Londonba.
- Hogy? És most hol van?
- Már a repülőtéren.
Azonnal visszaszálltam az autómba és hazamentem.
- Tamás! Tamás! - kiabáltam.
- Igen? - kérdezte amikor kijött a szobájából. - Mi történt?
- Ádám megcsókolta Adrit és én azt hittem Adri csókolta meg őt. Emiatt szakítottunk. És most Adri visszamegy Londonba. - mondtam kétségbeesetten.
- Csak viccelsz! - mosolygott Tomika.
Faképnél hagytam. Beszálltam az autómba és utána mentem. Már nem értem el. Felszállt a repülője. Tomi is megérkezett.
- Ugye nem vicceltél? - kérdezte.
- Szerinted? Nem. Hát nem érted? Adri elment örökre.

Előzetes :D

" - Szeretlek! - nyögtem ki. "
" - Hagyjátok abba! "
" - Sosem gondoltam volna, hogy te így érzel irántam. "
" - Ki csókolt meg kit? "
" - Nyugodj meg kicsim! "
" - Visszamegyek Londonba. "
" Beszálltam az autómba és utána mentem. Már nem értem el. Felszállt a repülője. "
" - Hát nem érted? Adri elment örökre. "

34.rész

Másnap arra keltem, hogy mindenem sajog. A szobám első látásra üresnek tűnt de aztán megpillantottam a szoba sarkában álló Ádámot. Engem figyelt.
- Jól érzed magad? - kérdezte
Hallottam a hangjában az aggodalmat.
- Ühüm.
- Hogy tehették ezt veled? - kérdezte hűvösen.
- Nem akarok erről beszélni.
- Megértelek. Ott van az éjjeli szekrényeden egy pohár víz és a fájdalom csillapító.
Nem mondtam semmit csak óvatosan felültem. Bevettem a gyógyszert, ittam egy kortyot majd visszafeküdtem. A szobámban csend uralkodott. Nem mondott semmit csak nézett. Pár perccel később ő szakította meg a csendet.
- Pihenni szeretnél?
Bólintottam egyet. Szó nélkül kiment a szobámból. Lassan és óvatosan az oldalamra fordultam. Még így is nagyon fájt mindenem. Lehunytam a szemem. Pár perc múlva már aludtam. Lassan nyitottam ki a szemeimet.
- Krisztián - motyogtam -, mennyit aludtam?
- 1 órát. Pont akkor érkeztem meg amikor elaludtál. Készítettünk neked Ninaval reggelit.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
A kezébe vette az asztalon lévő tálcát és odahozta nekem. Isteni illata volt. A tányéron rántotta volt ketchupal. Mellette pedig egy pohár narancslé valamint egy rózsa. Megszagoltam. A tálalástól, a finom reggelitől, a rózsa illatától és Krisztián mosolyától én is elmosolyodtam majd enni kezdtem a rántottát.
- A többiek? - kérdeztem két falat között.
- Ádám iskolában, Dzseni és Nina szintén. Tomika és Bella pedig lementek a boltba.
- Bella hogy- hogy nem ment suliba?
- Nem érezte jól magát. Most begyógyszereztük és jól van.
Elnevettem magam de rögtön abba is hagytam mert fájt. Úgy utálom ezt.
- Nagyon fáj? - kérdezte és leült mellém az ágyra.
Bólintottam. Óvatosan átölelt.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - mondtam.
- Inkább én köszönöm. Ha te nem lennél akkor az életem semmit sem érne.
Szorosabban ölelt de nem fájt. Amikor megettem a reggelit és megittam a narancslevet Krisz levitte. Miután kiment berontott a szobámba Tomika.
- Na ki van itt? - kérdezte.
- Biztos nem a Mikulás. - mondtam.
- Kicsi lány. - mondta. Felnevettem. - Hogy érzed magad?
- Jól. Feldobtad a hangulatot.
- Hát igen. Tomika már csak ilyen. - mondta büszkén.
Visszajött Krisztián.
- Ne haragudj, hogy beengedtem ide ezt az őrültet. - mosolygott
- Köszi. - "durcáskodott" Tomi - Mit szólnátok ha zenélnénk egy kicsit? Hogy jól érezzük magunkat.
- Én benne vagyok. - vágta rá Adri
- Miért ne?! - mondta Krisz és leült a szobámban lévő zongorához
Pár napja hoztuk ide. Elkezdett játszani rajta és énekelt hozzá. A Szólj rám című dalát énekelte. A felénél én is elkezdtem énekelni. Tomika csak a végén szállt be. Addig hallgatott minket. A dal végén mindhárman elmosolyodtunk.
- Olyan jól hangzik ha együtt énekeltek. Olyan szép. - mondta Tomika komolyan. - Kéne csinálnotok egy duettet. 
- Igen? - kérdeztem meglepetten
- Tényleg. Annyira jó lenne. Együtt írnánk meg a dalt.
- Nem hinném, hogy nekem van hozzá tehetségem.
- Dehogynem. Adri kiskorodban is sokat énekeltél. Gyönyörű hangod van. Amikor átjöttem Bellához hallottam, hogy énekelsz. Gyönyörű hangod van. Tudsz zongorán játszani és még gitáron is.
- Nem is tudtam, hogy két hangszeren is tudsz játszani. Ezt félretéve nagyon jó lenne. Amikor pihentél láttam a dalszövegeket az asztalodon. Beleolvastam. Remélem nem baj. És nagyon ügyes vagy abban is.
- Legyen. - egyeztem bele.
- Ez az! -ugráltak örömükben.
Én meg csak nevettem rajtuk. Olyan röhejesen nézett ki amit csináltak. De azt nem értettem, hogy Tomika miért örül ennyire ennek. Rá is kérdeztem.
- Annak örülök, hogy az én unokahúgom ennyire tehetséges. És hogy énekes lesz. Híres lesz.
- És...  - mondtam arra várva, hogy mondja a fő indokot.
- És milyen jó lenne már, hogy mindenki arról beszélne Fluor Tomi unokahúga milyen tehetséges.
Az arcom a kezeimbe temettem. Elnevette magát. A további napokban a dalszövegen dolgoztunk. Közben megtudtam, hogy nem fogok ott dolgozni ahol eddig akartam mivel már rég meg kellett volna kezdeni a munkát. De nem érdekel. Sőt örülök is. Olyan sok dolgom van, hogy egyszerűen a munka már nem férne bele. Most már jól vagyok úgy hogy mindent be kell pótolni. Ma szombat van szóval iskolába nem kell menni. Táncra még nem mehetek fotózásra sem mert a verés nyomai még látszódtak. Krisztiánnak sincs semmi dolga szóval úgy döntöttünk, hogy ma vesszük fel a dalt. Bementünk a stúdióba és felénekeltük. Orsinak és Pixának is nagyon tetszett. Ennek örültünk. Visszahallgattuk a dalt és csodálatos volt. Hihetetlen, hogy ezt mi ketten hoztuk össze. Kint már esett a hó. Nagyon hideg volt. Beszálltunk az autójába és hazamentünk. Most nem hozzánk hanem hozzájuk. Besiettünk a házba. Levetkőztünk és bementünk a szobájába. Leültem az ágyára. Zongorázni kezdett és énekelt hozzá én meg csak hallgattam. Elterültem az ágyán. Két dal után abbahagyta. Odajött hozzám és fölém hajolt majd megcsókolt. Gyengéd csók volt majd egyre hevesebb lett. Ajkai édesek voltak. Lassan levetkőztettük egymást. Elkezdte csókolgatni a nyakam majd egyre lejjebb haladt. A fellegekben éreztem magam. Beletúrtam a hajába és megcsókoltam. Összekulcsoltuk a kezünket.

Másnap korán keltem. Krisz még aludt. Felöltöztem majd kimentem és csináltam magamnak kávét. Amikor megittam visszamentem a szobába. Pont akkor nyitotta ki a szemeit. Rám mosolygott azzal a kisfiús mosolyával.
Odamentem hozzá és megpusziltam majd elindultam az ajtó felé. 

- Már mész is? - kérdezte aranyosan.
- Igen. Még be kell pótolnom a tananyagot a suliba.
- Rendben. Akkor majd holnap találkozunk.- állt fel.
Odajött hozzám és egy csókot lehelt az ajkaimra.
- Csak holnap? - kérdeztem amikor elszakadtunk egymástól.
- Délután koncertem lesz.
- Oké. Akkor szia. - mondtam és még utoljára megöleltem majd kimentem
10 perc alatt hazaértem. Felmentem a szobámba és lezuhanyoztam. 15 percig álltam a zuhany alatt majd visszamentem a szobámba. Kerestem valami göncöt és felvettem. Gondoltam egyet majd átmentem Ninahoz. - Szia! - köszönt mosolyogva. 
- Szia.
- Krisztiánnal voltál az éjjel? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
Mosolyogva bólogattam.
- Nem nézünk meg egy filmet? - kérdeztem.
- De. Mit?
- Nem tudom.
- Alkonyat 4?
Elnevettem magam. Nina imádja ezeket a vámpíros filmeket.
- Oké. - egyeztem bele - De mióta van meg neked CD-n?
- Reggel óta. Letöltöttem de még nincs fent csak angolul azt meg úgyis értjük.
- Ja amúgy. Ilyenkor örülök, hogy megtanultam angolul.
- Én meg annak örülök, hogy angol vagyok. - mondta büszkén majd betette a CD-t a lejátszóba.
Jó kis film volt. Nekem tetszett. A film végén lementem kajálni. Valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót és Ádámmal találtam szembe magam.
- Szia. - köszöntem.
- Szia. Most már jól vagy?
- Igen.
- Az jó. Be engedsz vagy itt kell állnom?
Arrébb léptem, hogy be tudjon jönni. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Olyan jól elvoltunk. Sokat nevettünk. Kárpótolta Krisz hiányát. 

2,000

Túl vagyunk a 2,000-en. Ennek örömére megpróbálok hosszabb frisst írni. :D Aki látogatja az oldalt és olvassa a történetem az komizzon. Várom! :)
Itt egy kis zene. Ez most kivételesen nem SP vagy Fluor dala de azért remélem szeretitek. :D

33.rész

Hamar eljött az este és Dzseni még mindig itt volt. Közben már Nina is hazajött de aztán elment Bellával kajáért mert ma semmi kedvünk nem volt főzni. Inkább csak enni egy sajtburgert, sült krumplit és colat.
- Na most már tényleg mennem kell. Holnap még találkozom Balázzsal.
- Kivel?
- Balázzsal a pasimmal.
- A pasiddal? Jaj! Sok szerencsét! - mosolyogtam.
- Köszi. Na de most már megyek.
- Elkísérjelek?
- Ha akarsz.
Bólintottam és kerestem a szekrényben egy pulcsit. Felvettük a kabátunkat, a cipőnket és elindultunk.
- Jó hogy sétálunk egy kicsit. Most még ez a hideg is jól esik.
- Nekem is.
Elértünk a házunkig.
- Bejössz? - kérdezte Dzseni
- Persze. Már rég nem láttam anyáékat.
- Akkor gyere! - mosolygott és behúzott a házba
- Dzseni te vagy az? - kérdezte anya.
- Igen és hoztam magammal valakit.
- De kit hoztál ilyenkor... - amikor meglátott megtorpant majd újra megindult felém és átölelt. - Annyira hiányoztál!
- Te is nekem. Olyan rég nem láttalak.
- Igen. A baleseted óta nem találkoztunk. Látom meggyógyultál és semmi baj sincs.
Elmosolyodtam.
- Mi van veled és Krisztiánnal? - kérdezte amikor elengedett.
- Minden tökéletes. Persze már veszekedtünk párszor de attól függetlenül jól bírjuk.
- Ennek örülök! Remélem vigyázz rád. Tudod milyenek a celebek.
- Nyugi anya! És igen vigyázz rám. Sosem bántana. Meg ott van Tomika is.
- Tényleg és ő hogy van?
- Jól. Még mindig olyan hülye mint amilyen volt.
Elnevették magukat.
- Maradsz még egy kicsit? - kérdezte Dzseni.
- Maradnék csak már mennem kell.
- Kár. Mindegy. Akkor vigyázz magadra. - mondta anya és megölelt .
Elbúcsúztam tőlük és már mentem is. Kicsit hosszú az út hazafelé és egyre hidegebb van. Ilyenkor hiányzik a legjobban a kocsim. Már fél úton jártam amikor hirtelen valaki behúzott egy sikátorba és neki szorított a falnak. Kapálóztam de nem jutottam semmire. Próbáltam kiszabadulni a szorításából de nem sikerült. Az arcát nem láttam. Sikerült ellöknöm magamtól mire megütött. Nekiestem a falnak és a földön találtam magam.

Krisztián szemszöge
Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Bella neve állt.
- Szia. Mond!
- Adri még mindig nem jött haza. Már vagy két órája hazajöttünk de még nincs itthon. Remélem nem esett semmi baja.
- Ne is gondolj ilyenekre! Biztos csak elkísérte Dzsenit és ott maradt a családjával.
- Biztosan.
- Ha egy óra múlva nem megy haza akkor hívj fel.
- Rendben. Szia.
- Szia. - mondtam és letettem a telefont.
Nagyon aggódtam. Féltem Adrit.

Adri szemszöge
Másnap reggel borzasztóan fáj mindenem. Egész éjjel nem aludtam. Egyszerűen nem tudtam. A fájdalom  nagyon erős volt. Feltettem az ágyra közel magamhoz a lábam és átkaroltam. Csak néztem ki az ablakon. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem bezárni az ajtóm. Ekkor benyitott valaki. Krisztián volt az.

- Szia! Hol voltál olyan sokáig?
Nem mondtam semmit. Közelebb jött és átölelt. Felszisszentem. Kicsit furcsállta de nem törődött vele. Majd felkapott ami már nagyon fájt. Ismét felszisszentem. Óvatosan letett az ágyra és felhúzta a pólóm.
- Ez meg mi? - kérdezte a hasamon lévő kék-zöld foltokra utalva. Meglátta hogy a lábam is tele van ezekkel. Az arcomon is volt de azt sminkel elhalványítottam. De mégis észrevette.
- Ki csinálta ezt veled? - kérdezte idegesen
Nem válaszoltam amitől még idegesebb lett.
- Mi történt veled? - kérdezte még idegesebben
Elmeséltem neki mindent. Azt, hogy az a férfi letámadott és ütni kezdett. Hogy Düki arra lakik és pont ment haza amikor meglátta, hogy az a disznó megütött odament és behúzott neki egyet. Aztán jött egy másik részeg ember akikkel már nem tudott elbánni és hogy megvertek minket. Nagyon ideges volt. Mondtam neki hogy nyugodjon meg mert ettől semmi sem lesz jobb. Hallgatott rám és megtette. Szólt a többieknek is a történtekről bár én nem akartam, hogy elmondja. Tomikát talán most láttam először ilyen idegesnek. Azt mondták maradjak egész nap ágyban. A fájdalom elviselhetetlen volt de legalább mindig volt társaságom. Vagy a tévé vagy Tomika, vagy Krisztián vagy a csajok. Ádám is átugrott néha. Amikor megtudta, hogy mi történt eléggé felzaklatta a dolog. Legalábbis én így láttam. Ő is olyan ideges volt mint a többiek. Este nagy nehezen sikerült elaludnom.