Hamar eljött az este és Dzseni még mindig itt volt. Közben már Nina is hazajött de aztán elment Bellával kajáért mert ma semmi kedvünk nem volt főzni. Inkább csak enni egy sajtburgert, sült krumplit és colat.
- Na most már tényleg mennem kell. Holnap még találkozom Balázzsal.
- Kivel?
- Balázzsal a pasimmal.
- A pasiddal? Jaj! Sok szerencsét! - mosolyogtam.
- Köszi. Na de most már megyek.
- Elkísérjelek?
- Ha akarsz.
Bólintottam és kerestem a szekrényben egy pulcsit. Felvettük a kabátunkat, a cipőnket és elindultunk.
- Jó hogy sétálunk egy kicsit. Most még ez a hideg is jól esik.
- Nekem is.
Elértünk a házunkig.
- Bejössz? - kérdezte Dzseni
- Persze. Már rég nem láttam anyáékat.
- Akkor gyere! - mosolygott és behúzott a házba
- Dzseni te vagy az? - kérdezte anya.
- Igen és hoztam magammal valakit.
- De kit hoztál ilyenkor... - amikor meglátott megtorpant majd újra megindult felém és átölelt. - Annyira hiányoztál!
- Te is nekem. Olyan rég nem láttalak.
- Igen. A baleseted óta nem találkoztunk. Látom meggyógyultál és semmi baj sincs.
Elmosolyodtam.
- Mi van veled és Krisztiánnal? - kérdezte amikor elengedett.
- Minden tökéletes. Persze már veszekedtünk párszor de attól függetlenül jól bírjuk.
- Ennek örülök! Remélem vigyázz rád. Tudod milyenek a celebek.
- Nyugi anya! És igen vigyázz rám. Sosem bántana. Meg ott van Tomika is.
- Tényleg és ő hogy van?
- Jól. Még mindig olyan hülye mint amilyen volt.
Elnevették magukat.
- Maradsz még egy kicsit? - kérdezte Dzseni.
- Maradnék csak már mennem kell.
- Kár. Mindegy. Akkor vigyázz magadra. - mondta anya és megölelt .
Elbúcsúztam tőlük és már mentem is. Kicsit hosszú az út hazafelé és egyre hidegebb van. Ilyenkor hiányzik a legjobban a kocsim. Már fél úton jártam amikor hirtelen valaki behúzott egy sikátorba és neki szorított a falnak. Kapálóztam de nem jutottam semmire. Próbáltam kiszabadulni a szorításából de nem sikerült. Az arcát nem láttam. Sikerült ellöknöm magamtól mire megütött. Nekiestem a falnak és a földön találtam magam.
Krisztián szemszöge
Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Bella neve állt.
- Szia. Mond!
- Adri még mindig nem jött haza. Már vagy két órája hazajöttünk de még nincs itthon. Remélem nem esett semmi baja.
- Ne is gondolj ilyenekre! Biztos csak elkísérte Dzsenit és ott maradt a családjával.
- Biztosan.
- Ha egy óra múlva nem megy haza akkor hívj fel.
- Rendben. Szia.
- Szia. - mondtam és letettem a telefont.
Nagyon aggódtam. Féltem Adrit.
Adri szemszöge
Másnap reggel borzasztóan fáj mindenem. Egész éjjel nem aludtam. Egyszerűen nem tudtam. A fájdalom nagyon erős volt. Feltettem az ágyra közel magamhoz a lábam és átkaroltam. Csak néztem ki az ablakon. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem bezárni az ajtóm. Ekkor benyitott valaki. Krisztián volt az.
 |
Nem mondtam semmit. Közelebb jött és átölelt. Felszisszentem. Kicsit furcsállta de nem törődött vele. Majd felkapott ami már nagyon fájt. Ismét felszisszentem. Óvatosan letett az ágyra és felhúzta a pólóm.
- Ez meg mi? - kérdezte a hasamon lévő kék-zöld foltokra utalva. Meglátta hogy a lábam is tele van ezekkel. Az arcomon is volt de azt sminkel elhalványítottam. De mégis észrevette.
- Ki csinálta ezt veled? - kérdezte idegesen
Nem válaszoltam amitől még idegesebb lett.
- Mi történt veled? - kérdezte még idegesebben
Elmeséltem neki mindent. Azt, hogy az a férfi letámadott és ütni kezdett. Hogy Düki arra lakik és pont ment haza amikor meglátta, hogy az a disznó megütött odament és behúzott neki egyet. Aztán jött egy másik részeg ember akikkel már nem tudott elbánni és hogy megvertek minket. Nagyon ideges volt. Mondtam neki hogy nyugodjon meg mert ettől semmi sem lesz jobb. Hallgatott rám és megtette. Szólt a többieknek is a történtekről bár én nem akartam, hogy elmondja. Tomikát talán most láttam először ilyen idegesnek. Azt mondták maradjak egész nap ágyban. A fájdalom elviselhetetlen volt de legalább mindig volt társaságom. Vagy a tévé vagy Tomika, vagy Krisztián vagy a csajok. Ádám is átugrott néha. Amikor megtudta, hogy mi történt eléggé felzaklatta a dolog. Legalábbis én így láttam. Ő is olyan ideges volt mint a többiek. Este nagy nehezen sikerült elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése