32.rész

-Elmondjátok mit nevetettek annyira?-faggatózott Krisz

-Nem érdekes....-nevettük el megint magunkat

-Héj mi lenen ha szerveznénk a házunkban egy kis bulit? Meghívnánk az összes barátunkat.

-Én benne vagyok!-mondta Nina

-Én is!-egyezett bele Bella

-Szerintem nekem már nem is kell mondanom semmit.-mosolygott Krisztián

Szájon pusziltam mire ő elmosolyodott. Otthon a csajokkal elkezdtük a szervezkedést. Meghívtunk mindenkit akit ismertünk és Tomikáék is. Mikorra mindennel készen voltunk elmentünk vásárolni mert a kaja és a ruhánk még hiányzott. Hamar végeztünk. Gyorsan hazamentünk és elkezdtünk készülődni. Én egy fekete-fehér egybe ruhát, egy fekete tűsarkúval és egy fekete fülbevalóval vettem fel. Mivel hullámos a hajam és már biztos unalmas ezért kivasaltam. Bementem Nina-hoz. Nagyon csini volt. Mivel neki is mindig hullámos ezért kivasalta ahogy Nina is. Jól állt neki. Ekkor csengettek. Leszaladtunk és kinyitottuk az ajtót. Betoppant Krisztián és Tomika. Nagyon kicsípték magukat. Annyira jól néztek ki. Megöleltük őket. Pillanatok alatt  megérkezett mindenki. Elkezdődött a buli. Annyira jól éreztem magam de igyekeztem nem részegre inni magam. Aztán megint csengettek. Kinyitottam az ajtót és ott állt Dzseni. Megöleltem.

-De hiányoztál pedig csak pár napig nem láttalak!-mondtam neki

 -Te is nekem!-mosolygott

Kibuliztuk magunkat. olyan jó volt. Másnap végre nem volt fejfájásom pedig mostanában a bulik után mindig van. Gondoltam bemegyek Bellához. Már ő is fent volt. Aztán átmentünk Nina-hoz. De meg is bántuk. Amikor benyitottunk nem volt egyedül a szobájában hanem Bence is vele volt. Nem tudtam, hogy reagáljak erre. Nagyon meglepődtem. Bezártuk az ajtót ami elég hangosra sikeredett. Gyorsan bementünk a szomszéd szobába ami az enyém volt. Pár perc múlva Nina és Bence bejöttek s szobámba. Lesütötték a szemüket.

-Ezt ne!-mondtam

-Mit?-kérdezte Nina

-Ne vágjatok ilyen képet! Ha csak nem bántátok meg ami.....

-Nem.-szakítottak félbe

-Ami nem ránk tartozik-fejeztem be az előző mondatom-De ha nem bánjátok akkor ne csináljátok ezt!

-Egyetértek!-mondta Bella

Erre felnevettünk. Ekkor csengetett valaki.

-Majd én nyitom!-mondta Bella

-Én is megyek!-mondtam és leszaladtunk a lépcsőn

Az ajtóban Tomika és Dzseni állt.

-Szia!-öleltük meg Dzsenit és Tomikát

-Na jó mondanunk kell valamit. Valamivel nagyon átvertünk titeket.-mondták szinte egyszerre

Meglepődtem ezen a mondaton. Mivel vertek át?

-Szóval mi nem járunk együtt. A csók sem volt igazi. Csak megakartunk viccelni titeket.

-Tessék? Basszus tudjátok ti, hogy ez a vicc mennyire kiborított? Jézusom. Na jó elég a mai napra ennyi meglepetés.-mondtam

-Na jó mi megyünk.-mondta Tomika és kiment

Utána ment Nina és Bence is. Szóval én, Bella és Dzseni egyedül maradtunk a házban. Gondoltam csináljunk egy kis zárt körű bulit. Kapcsoltam zenét és vettünk elő piát. Annyit táncoltunk már fájt a lábam de nem érdekelt majd később már tiszta részegen pihenés közben beszélgettünk egy kicsit.

-Jól átvertetek.-mondtam Dzseninek

-Bocsi.-mondta-És Bella neked is bocsi. Egy vicc miatt biztos sok fájdalmat okoztunk neked.

-Jól mondod. De hagyjuk ezt a témát.-mondta és felállt majd minket is felhúzott és újra táncoltunk


Tudom hogy ez egy rövid rész és semmilyen de legalább most már hoztam frisst. :)

31.rész

Ádám maradt aminek nem örültem de ha féltékennyé akarom tenni.....

-Hozzak valami innivalót?-néztem Adrira

-Köszi. Én kérek de lemegyek veled.-mosolygott Adri

-Jól van.

-Én nem kérek.-mondta Ádám

Kikérdezte? Mindegy. Megcsókoltam Adrit. Teljesen elfelejtettük, hogy ott van Ádám. Így már nem a féltékennyé tevés volt a legfőbb célom hanem az, hogy együtt legyek Adrival. Lementünk a konyhába. Elővettem a hűtőből a kólát. Adri elő vette a poharakat én meg öntöttem bele kólát. Ittunk és visszamentünk az emeletre.

-Mennem kell. De majd még később beugrok hozzád Adri.-mondta Ádám

Olyan ideges lettem, hogy elmondani nem lehet. Mégis mit gondol ez magáról?

-Jól van. Szia!-köszönt el tőle Adri

-Heló!-mondtam gúnyosan

-Heló!-mondta és elment

-Mindjárt kezdődik a kedvenc sorozatom. Nem nézzük meg?-kérdezte

-De nézzük!-mosolyogtam-Úgyis kíváncsi vagyok milyen sorozatot nézel nap mint nap.

Ő is elmosolyodott. Bekapcsolta a tévét. Én addig leültem az ágyára majd ő is odaült mellém. Megkezdődött. Valami második esélyt nézet. A főcímdala egész fülbemászó.

-Ezt ki énekli?-kérdeztem csak úgy kíváncsiságból

-Az a lány ott.-mutatott a főszereplőre

-Az a lány?-kérdeztem vissza

-Igen.-mondta mosolyogva

Kicsit furcsálltam de nem törődtem vele. Hozzám bújt. Mire vége lett a sorozatnak már mennem kellett koncertezni.

-Akkor megyünk?-kérdeztem

-Hova?-lepődött meg

-Hát a koncertre.

-Komolyan? Már régóta nem voltam koncerteden és már meg is akartam kérdezni, hogy nem mehetek e el veled.

-Ne butáskodj már! Persze, hogy eljöhetsz!-öleltem meg

-Na megyek összekapom magam.-mondta és felállt az ágyról majd bement a fürdőszobába

5 perc múlva visszajött és már teljesen fel volt öltözve, kisminkelte magát és már a cipő is rajta volt. Meseszép volt mint mindig. Egy lila, zebracsíkos felső, egy csőszárú farmer egy lila magassarkú és egy fekete táska volt rajta.


Adri szemszöge

Elmentünk a koncertre. Nina és Bella is jöttek velünk. Annyira élveztük. Tisztára hülyék voltunk. Rég nevettem velük ennyit. Krisztián sokszor nézett ránk és ilyenkor mindig elmosolyodott. A koncert után többször is rá kérdezett és ilyenkor mindig elnevettük magunkat.



Tudom, hogy nagyon rövid lett és bocsi csak nincs időm. :( A holnapit igyekszem hosszabbra! :D Addig is itt egy kis zene :D

30.rész

Elbúcsúztam Adritól és hazamentem. Marasztalni akart és maradtam is volna de most nem tehettem. Órákon át gondolkodtam mit tegyek. A nagy gondolkodásban félig el is aludtam de ekkor bekopogott Tomi. Erre egyből felébredtem.

-Gyere be!-kiabáltam

-Mi az? Már órák óta nem jöttél ki! Látszik, hogy szerelmes vagy a szerelmed miatt koplalsz.

-Mi van? Dehogyis. Nem azért van csak elmerültem a gondolkozásban.

-Miért min gondolkozol?

-Semmin nem érdekes.

-Dehogy nem. Na mondjad!

-Szóval az van, hogy Ádám el akarja venni tőlem Adrit.

Tomika felnevetett.

-Ugyan már! Biztos csak képzelődsz!

-Nem igaz, hogy nem hiszel nekem!

-Nyugi! Oké! Hiszek neked. De először is Adri nem egy tárgy, hogy elvegyék tőled. Ő egy érző lény és szeret téged. Nem lehet könnyű elválasztani titeket.

Most meg én nevettem fel.

-Mi van?-kérdezte

-Csak az, hogy így beszélsz "érző lény"!-idéztem a szavait de nevetni már nem tudtam

-Hát na! Amúgy az asztalodon levő könyvből olvastam ki.

-Á! Amúgy az Adri könyve. Az a kedvence. De ezek szerint neked még.....-folytatni akartam de félbeszakított

-Nehogy el kezd sértegetni!-ütött vállba

-Héj!-ütöttem én is vállba mire visszaütött én meg lelöktem az ágyról

-Szóval...-mondta miközben felállt-Ezt még megfizeted!

-Jól van csak mondj valami tanácsot!

-Egyszerű. Világosítsd fel azzal, hogy féltékennyé teszed.

-Mi van?-kérdeztem vissza

-Tedd féltékennyé és így hátha felfogja......

-Oké! Köszi!-szakítottam félbe

Felpattantam az ágyról és átmentem Adrihoz.

-Csak pár órája váltunk el de te mégis úgy hiányoztál.-csókolt meg

Annyira jól esett.

-Te is nekem! Azért jöttem, hogy hadd beszéljem meg a dolgot Ádámmal. Hívjuk át!-javasoltam

-Oké! Felhívom.-kapta elő a telefonját és tárcsázta a számot de még mielőtt Ádám felvette volna megállítottam

-Először is...-mondtam és gyengéden megcsókoltam

A pillanat hevében megfeledkeztünk a telefonról. Aztán hirtelen beugrott és Adri beleszólt.

-Szia!

-Szia! Miért hívsz?

-Csak azét, hogy nem jössz át?

-De persze.

-Oké! Akkor gyere minél hamarabb. Várlak! Szia!

-Jó! Szia!

Letette a telefont.

-Miért nem mondtad, hogy én is itt vagyok?

-Mert akkor nem jön el. Gondolkozz!-viccelődött

-Jól van. Viccelődj csak!-mondtam és csikizni kezdtem

-Jaj ne már! Ezt útálom!-mondta nevetés közben

-Igen?-mondtam és még jobban csikizni kezdtem

Kiszabadította magát a karjaimból és szaladni kezdett. Követtem. Már épp az ajtónál voltunk amikor csengettek de nem engedtem el. Nagy nehezen kinyitotta az ajtót és Ádám állt ott.
Elég furán nézett és megfordult, hogy elmenjen de megállítottuk.

-Ne!-kiáltottuk

-Figyelj Kriszitán azért van itt, hogy bocsánatot kérjen és mielőtt megkérdezed azért nem mondtam a telefonban, hogy ide gyere. Mert ha mondom el sem jössz.-magyarázta Adri

-Megértem.-mondta

Ha szemmel ölni lehetne akkor ő már rég halott lenne. Szerencsére nem vette észre egyikőjük se. Legalábbis remélem.

-Na szóval sajnálom amit mondtam nem akartam csak nem volt jó napom.-hazudtam

-Jól van. Megbocsájtok.

-Kösz!-mondtam

-Na legalább fogjatok kezet. Léci!-könyörgött

Nem tudtam neki ellenállni és ahogy láttam Ádám se. Kezet fogtunk de ez a kézfogás nem jelentett semmit.

29.rész ;Ádám

-Kételkedtél?-kérdeztem "sértődötten" mire ő megcsókolt

Erről a csókról két szó jut eszembe gyengéd és szenvedélyes. A csók végén elmosolyodtam. Annyira szerettem vele csókolózni. Olyan gyengéd ami a legtöbb pasiról nem mondhatón el. Átöleltem. Krisztián felkapott és felvitt a szobámba. Letett az ágyamra és megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk. Már épp a pólómat akarta levenni amikor csöngettek.

-A francba!-mondtam és elindultam az ajtóm felé-Most már mindig ez lesz?

Krisz felnevetett. Lementem és kinyitottam az ajtót. Belépett rajta Tomika.

-Ustream!-üvöltözte

-Ustream?-kérdeztem

-Ustream!-mondta

Felmentünk az emeletre.

-Nézz csak kit hoztam?-mondtam mosolyogva

-Ustream!-üvöltözte Tomika

-Ustream?-kérdezte Krisz

-Ustream!-üvöltöttem Tomikával

Ő tele volt lelkesedéssel de én és Krisztián egyáltalán nem. Aztán valahogy mégis élveztük. Ott hülyéskedtünk a kamerába. Így hárman duetteztünk. Sok véleményt kaptunk. A rajongóknak tetszett. Amikor befejeztünk csak nevettünk megállás nélkül. Ekkor valaki bekopogott az ajtón. Semmit nem tudtam mondani. Belépett Nina és Bella.

-Láttuk a videót. Vicces volt és egyben király!-mondta Nina

-Egyetértek.-mondta Bella

-Hát na! Elvagyunk.-mondta Tomika

-Mi is elakarunk lenni mert megesz az unalom.-mosolygott Bella

-Felőlem.-mondtuk egyszerre Krisztiánnal és Tomival

Sokáig hülyéskedtünk. Mintha részegek lettünk volna. Pár órával később megint csengetett valaki. Kinyitottam az ajtót és Ádám állt ott. Elmosolyodtam majd behívtam a házba. Felmentünk a szobába. Amikor Krisztián meglátta ökölbe szorult a keze és valósággal elvörösödött a feje. Odamentem hozzá és oldalba böktem. Ádám elég furán nézett.

-Ülj csak le!-mondtam mosolyogva

-Köszi!-mondta és leült

Beszélgettünk. Krisztián egész végig csendben volt majd pár perc múlva dühösen felállt kiment és hangosan becsapta maga után az ajtót. Utána mentem.

-Figyelj nem tudom mi baj van de akkor sem kell szét  verni a házat.

Dühösen nézett rám. Próbáltam odabújni hozzá de ő eltolt magától.

-Most mi van?-kérdeztem most ár idegesen

-Az van, hogy Ádám mindig ott van ahol nem kéne. Az agyamra megy.Te meg mindig csak mosolyogsz rá és... rajta meg látszik, hogy ki akar veled kezdeni. Szét akar választani minket!-folytatta volna de ekkor Ádám ment el szomorúan mellettünk

Iszonyú idegesen ránéztem Krisztiánra majd Ádám után mentem.

-Figyelj! Én sajnálom amit Krisz mondott de én nekem semmi bajom sincs veled.

-Nem az bánt, hogy azt mondta az agyára megyek. Nekem mindegy miatta nem veszítek el egy barátot vagyis inkább a legjobb barátot. Az bánt, hogy azt hiszi el akarlak választani titeket. Pedig ez nem igaz!

Megöleltem.


Ádám szemszöge

Bánatos arcot vágtam és elmentem mellettük. Adri utánam jött.

-Figyelj! Én sajnálom amit Krisz mondott de nekem semmi bajom sincs veled.

-Nem az bánt, hogy azt mondta az agyára megyek. Nekem mindegy miatta nem veszítek el egy barátot vagyis inkább a legjobb barátot. Az bánt, hogy azt hiszi el akarlak választani titeket. Pedig ez nem igaz!-mondtam mire Adri megölelt

Amikor elengedett még mondott valamit de nem tudtam odafigyelni rá.


Adri szemszöge

Még vissza akartam hívni Ádámot a házba de ő nem akart jönni. Visszamentem Krisztiánhoz és szerencsére sikerült megbeszélnünk a dolgot. Visszamentünk a többiekhez és folytattuk tovább a beszélgetést mintha mi sem történt volna. Hamar eljött a péntek. Ádámmal egész nap nem találkoztam. Gondolom kerül és meg is értem. A nap gyorsan eltelt. Ma volt tánc és fotózás is. Ma hamarabb végeztem úgy hogy elbúcsúztam Krisztiántól és hazamentem. Összetalálkoztam Ádámmal. Nem tudtam, hogy akar e velem beszélni ezért nem mondtam neki semmit. Percekig csak egymás előtt álltunk és egy szót sem szóltunk.

-Most már túl vagyok az egészen.

-Akkor jó!-mosolyodtam el

Leültünk az egyik padra és beszélgettünk.

-Na most már mennem kell. Találkozom az egyik haverommal.

-Jól van. Menj csak!-mondtam és megöleltem

Ez már megszokott. Amikor találkozunk ölelés amikor búcsúzunk ölelés.


Krisztián szemszöge

Gondoltam sétálgatok egy kicsit ezért a fotózásról gyalog mentem haza. Út közben megláttam Ádámot. Egy haverjával beszélgetett. Ismét ökölbe szorult a kezem de ekkor eszembe jutott Adri amikor azt mondta nyugi és ettől le is nyugodtam. Nem figyeltem rájuk inkább mentem tovább de akaratlanul is valami odavonzott. Hallani akartam mit beszélnek.


-Emlékszel Adrira?-kérdezte Ádám

-Hát persze, hogy emlékszem egy olyan szép lányt nem lehet elfelejteni.

Nagyon ideges lettem.

-Na ő most a "nagy" Éder Krisztiánnal vagyis ahogy én hívom a buzival jár.

-Komolyan? Képes egy olyan seggfejjel járni?

Ennél már azt hittem odamegyek és jól megverem őket.

-Igen de én nem fogom ennyiben hagyni. Adri az enyém lesz. Tudod mennyire szeretem és nem hagyom, hogy akárki is elvegye tőlem főleg nem ő.

Most már tényleg iszonyú ideges voltam. De legalább így kiderült ki is ő valójában.-Azonnal el is mondom neki.-gondoltam. Nagyon igyekeztem. Kb. 10 perc múlva odaértem. Becsengettem. Nina nyitott ajtót.

-Adrit keresem!-mondtam

-Fent van a szobájában.-mondta és bezárta utánam az ajtót

Felszaladtam hozzá. Ő épp a gép előtt ült. Odamentem hozzá megcsókoltam és leültem az ágyára. Kikapcsolta a gépét és az ölembe ült.

-Mondanom kell valamit! Hallottam ahogy Ádám.....-folytatni akartam de Adri félbeszakított

-Jaj Krisztián! Kérlek ne kezdjük ezt újra! Jó?

Akkor egyedül kell megoldanom a helyzetet. Adri nem hisz őt védi de nem érdekel mert amikor le fog bukni akkor én sokkal jobban járok. Adri marad az enyém és remélem örökre.


Na remélem tetszik a friss! Igyekeztem hosszúra az 1000 látogató miatt! :D Ennek megünneplésére itt egy kis zene! :)

28.rész ;Költözés :D

Bementem a házba. Két bőrönd hevert az ajtóban. Odajött hozzám Nina és Bella. Ránéztem a bőröndökre.
-Ezt megmagyaráznátok?!-mondtam dühösen és kíváncsian egyszerre
-Költözünk!-mondták egyszerre
Olyan fejet vágtam, hogy elmondhatatlan. Nagyon meglepődtem ezen.
-Elköltöztök innen?-kérdeztem aggódva
-Igen és ha van kedved te is jöhetsz.  A szomszéd utcában, egy kétemeletes, kertes házban fogunk lakni.
-Komolyan? Hát persze, hogy akarok menni.-csomagolok is
-Jól van de siess.
-Oké!-mondtam és berohantam a szobámba
Előkaptam a bőröndöm, kinyitottam a szekrényem és elkezdtem bepakolni a ruháimat. Gyorsan végeztem és kimentem a csajokhoz.
-Ez gyors volt!-mondták
-Igyekeztem!-mosolyogtam
Kimentünk beszálltunk az autóba és elmentünk. Út közben beszélgettünk.
-Amúgy miért csak most szóltatok erről?-kérdeztem
-Hát meg akartunk lepni.
Erre nem szóltam semmit. Ekkorra odaértünk. A ház láttán elámultam. Kívülről csodaszép volt és még belülről is.
-Oké itt lent van a nappalin kívül a konyha, az étkező és még az egyik szoba. Fent pedig van a két másik szoba +1 vendégszoba, a fürdőszoba és a WC.-magyarázta Nina
-Stipi stopp az alsó!-mondta Bella
Nina-val egymásra néztünk majd felszaladtunk. Amikor felértünk elindultam jobbra egészen a folyosó végéig és be az ajtón. Elámultam. Hát ez hihetetlen. Egy tökéletes ház egy tökéletes szobával. Minden tökéletes volt benne. Odamentem az ablakhoz felhúztam a redőnyt és kinéztem. Egy csodálatos kert és egy hatalmas medence látványa tárult elém. Leszaladtam egyenesen ki a kertbe vezető ajtón. Nina és Bella is utánam jött. Valószínű ők is meglátták a medencét. Legszívesebben azonnal beleugrottam volna.
 -Hát ez király!-örvendezett Bella a hatalmas medencét látván

-Ja!-mondtam tátott szájjal
-Ez a ház isteni. Minden tökéletes benne.
-Ja!-mondta Nina még mindig meglepetten
 Amikor végre felfogtuk visszamentünk az autóhoz, kivettük a bőröndjeinket, visszamentünk a szobánkba és kicsomagoltunk. Este lementünk kajálni.
-Adri bekapcsolnád a rádiót?-kérdezte Bella
-Miért mi vagyok én?-kérdeztem
-Na léci!-mondta Nina

-Jól van!-bekapcsoltam és visszaültem-Nem hiszem el, hogy ennyire lusták vagytok.
-Hát na.-vont vállat Nina-Tényleg ha megetted szólj azoknak akik tudják hol laksz, hogy elköltöztél. Mi már szóltunk.
-Oké!
Gyorsan megettem, előkaptam a zsebemből a telefont és tárcsáztam Krisztián számát.
-Szia!-mondta
Úgy éreztem mintha mosolyogna.
-Szia! Tudod, hogy Bella és Nina elköltöztek?
-Igen. Miért?
-Mert én is elköltöztem velük.
-Komolyan? Már meséltek a házról azt mondták tök jó és a medencéről is beszéltek. Azt mondták nagy.
-Még hogy nagy! Nagyon nagy!
-Akkor holnap megyünk csobbani!
-Rendben. Jó éjt!-mondtam és küldtem neki "lég puszit"
-Köszi! Neked is jó éjt!-viszonozta a puszit
Letettem a telefont. Még felhívtam a többieket majd legutoljára Ádám maradt. Kikerestem a számát a címjegyzékemből és felhívtam. Nem voltam biztos abban, hogy az még az ő száma de egy próbát megért.
-Igen?-szólt bele
-Szia! Adri vagyok!
-Szia! Miért hívsz?
-Csak azért, hogy tudd elköltöztünk. Egy utcával arrébb lakunk.-lediktáltam neki a címet jó éjt kívántam és letettem majd lefeküdtem aludni
Reggel 7 órakor keltem. Kimentem az erkélyre.-mert a szobámban az is volt :D-Kis idő múlva lementem a földszintre csináltam kávét és elfoglaltam magam addig amíg meg nem lesz annyi idő, hogy elkezdjek készülődni a suliba. Nos így hamar eljött. Elkészültem, megvártam a csajokat és elmentünk. A suliban összetalálkoztam Ádámmal. Beszélgettünk és közben bementünk a terembe. Leültem a helyemre ő pedig ott maradt velünk. Beszélgettünk és így Nina, Bella, Laura, Dávid és Roland megismerte Ádámot. Annyira elvoltunk, hogy ránk is csengettek. Bejött a tanár. Nehéz volt kibírni az órát matekkal de szerencsére sikerült. A szünetben kajáltunk és beszélgettünk. Olyan hangosan nevettünk, hogy néhány tanár ránk is szólt. A nap gyorsan eltelt. Ma autóval mentem haza és a csajok is jöttek velem. Körülbelül 5 perc alatt odaértünk. Kiszálltam az autóból és ekkor szembe találtam magam Viky-vel és Zsombival.

-Adri!-ugrott a nyakamba Viky

-Viky!-viszonoztam az ölelését

-Úgy hiányoztál! Már hónapok óta nem láttalak csak egyszer beszéltünk azóta!

-Köszi te is.... Tis is nekem!

Zsombi elmosolyodott és ő is megölelt. Olyan jól esett.

-Szóval itt laksz újabban?-kérdezte Zsombi

-Hát igen. Szupi ház nem?

-Ja! Nagyon is!-mosolyogtak

Elbúcsúztam tőlük. Nina és Bella kiszállt az autóból és bementünk a házba. Levettem a cipőm és a dzsekim majd felmentem. Letettem az ágyamra a táskám, elővettem a telefonom és felhívtam Krisztiánt.


Krisztián szemszöge

Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Adri neve állt. Elmosolyodtam és felvettem.

-Szia királylány!

-Szia! Nekem naponta új becenevet adsz?

-Igen.

-Oké! Nem jössz át hozzám?

-De szívesen! Már is indulok!

-Jó szia!

-Szia!

Letettem a telefont és elkezdtem készülődni.


Adri szemszöge

Kicsit rendbe tettem magam. Ekkor csengetett valaki. Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre Ádám állt az ajtóban.

-Szia!-mondtam és átöleltem
-Szia! Meglepődtél?-kérdezte
-Még jó hogy!
Ekkor megláttam Krisztiánt. Kibontakoztam Ádám öleléséből nehogy Krisz félreértse.
-Sziasztok!-mondta egy kissé idegesen
-Szia!-köszöntünk
-Az én nevem Ádám.-mutatkozott be
-Szia! Az enyém pedig.....
-Nyugi ismerlek!-mondta mosolyogva
Krisznek ökölbe szorult a keze. Odamentem mellé megcsókoltam és valamit a fülébe súgtam.
-Nyugi!

Krisztián erre fellazult.

-Ö látom zavarok! Inkább megyek!

-Nem zavarsz.-mondtam mosolyogva

-Köszi de tényleg megyek.

-Jól van szia!

-Szia!-mondta Krisz

-Sziasztok!-köszönt el

Bezártam utána az ajtót. Láttam Krisztiánon, hogy mondani akart valamit.

-Csak barátok!-védekeztem előre

-Akkor jó!-mondta határozottan

-Kételkedtél?-mondtam "sértődötten"

27.rész ;Újra a régi barátokkal

-Miért mit vártál?-kérdezte aranyosan

Elmosolyodtam.

-Ó most jut eszembe. Még nem is meséltem. Képzeld megkaptam a munkát!

-Komolyan?-ölelt meg-Gratulálok!

-Köszi!

Megettük a kajánkat és elindultunk hazafelé.

-Te tényleg nem fázol? Én még így is majd megfagyok.

 -Nem.

-Ja persze!

-Tényleg nem!-tagadta le

-Ha te mondod!-adtam meg magam mosolyogva

Amikor visszaértünk gyorsan levettem a cipőm és a dzsekim meg sem várva Krisztiánt bementem a szobámba elővettem a takaróm és jól bebugyoláltam magam. Pár perc múlva a Kölyök is bejött. Befeküdt mellém az ágyba.

-Ennyire fáztál? Szólhattál volna odaadtam volna a dzsekim.

-Ugyan már! Amúgy szóltam de ha odaadtam volna akkor meg te fagytál volna szét ami az én lelkemen száradna.

-Nem mondod?!-mondta és csikizni kezdett

-Ja ne ne ne! Csak ezt ne! Léci hagyd abba! Ne már! Na!-nyavalyogtam

-Nem hallom!-hülyéskedett

Nagyon csikis vagyok és ezt nagyon nem bírtam. Aztán pár perc múlva végre abbahagyta. Amikor felmelegedtem Krisz kiszállt az ágyból és adott egy puszit a homlokomra.

-Bocsi de mennem kell. Nem soká interjúm lesz.

-Jól van menj csak! És szia!-kiabáltam utána

-Szia!-kiabált vissza

Bekapcsoltam a tévét. Épp az egyik kedvenc sorozatom ment. Én ilyen sorozat-mániás vagyok. :D Épp a Császárnő ment. Imádom. Csak pár napja kezdték el adni a tévében. Eddig Magyarországon nem adták. Olyan hamar vége lett de nagyon valószínű, hogy csak nekem tűnt úgy. Átkapcsoltam a Viva-ra. Épp a Megálló ment. Ekkor bejött Nina és Bella.

-Szia! Hogy vagy? Történt ma valami érdekes suli után?-kérdezték

-Igen. Megkaptam az állást.-mondtam miközben kitakaróztam

-Gratulálunk!-mondták

Elmosolyodtam.

-Köszi!

Még beszélgettünk egy kicsit. Tanácsot adtunk Bellának Tomival kapcsolatban. Nina és én is azt tanácsoltuk, higy felejtse el és keressen egy másik pasit mert ez így nem fog menni. Nagy nehezen belegyezett. A nap gyorsan eltelt. Még este megnéztem a  Barátok közt-öt aztán elaludtam. Reggel 6 órakor keltem az ébresztőre. Kinyomtam aztán elkezdtem készülődni. Gyorsan kész voltam felkaptam a táskámat és megálltam az ajtóban, hogy megvárjam a csajokat. Azonnal jöttek is. Beszálltunk Nina autójába elmentünk a suliba. Bent sokan gratuláltak nekem a munka miatt. Akikkel beszélgetni szoktam azokkal jóban vagyok úgy hogy... Még azok a barátaim is odajöttek hozzám akiket egy kicsit elhanyagoltam mármint beszélgettünk de nem sokat.

-Annyira gratulálok!-mondta nagy örömmel Laura

-Köszi! Ma már annyian gratuláltak. Ez jól esik!-mosolyogtam és megöleltem majd Dávidot és Rolandot is

Bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Ekkor eszembe jutott, hogy a kocsiban hagytam a telefonom.

-Mindjárt jövök!-mondtam

Gyakorlatilag rohantam. Ekkor beleütköztem valaki vagyis inkább lefejeltem valakit. Nagyon fájt.

Felnéztem és megláttam Ádámot. Nem tudom pontosan mit is éreztem akkor de fura volt.  Azt tudom, hogy nem szerelem és semmi ahhoz hasonló. Vagyis szeretetet de barátit. Gyorsan felpattantam és lassan odamentem hozzá majd megöleltem. Amikor elengedtem elmosolyodott.

-Ez jól esett!-mondta megkönnyebülve-Nem tudtam mire számítsak amikor újra találkozunk.

-Akkor minden rendben van köztünk? Barátok?

-Persze.-mosolygott-Amúgy nem is tudtam, hogy te ebbe a suliba jársz!

-Én meg azt nem, hogy te ide fogsz járni.

Elmosolyodott. Ránéztem a kezemen lévő órára. Mindjárt csengetnek.

-Jaj bocsi de nekem mennem kell!-mondtam

-Jól van menj csak!-mondta

Gyorsan elmentem. Kiszedtem a kocsiból a telóm és visszamentem a terembe. Leültem a helyemre. Megjött a tanárnő. Ekkor bejött a terembe Ádám. Hűha! Nem igaz még egy osztályba is járunk? Azta! Ez aztán jó nagy meglepetés! Hű. A nap gyorsan eltelt és kiderült Ádám a mellettünk levő utcában lakik. Nina és Bella autóval elmentek én pedig hazasétáltam Ádámmal. Annyira elvoltunk. Annyit nevettünk.

-Szóval azóta együtt jártok Krisztiánnal?-kérdezte

-Nem hiszem, hogy te erről akarsz beszélni.

-Nyugodtan. Régen még fájt volna de most nem.

-Oké! Igen együtt vagyunk és nagyon jól kijövünk.

-Örülök neki!-mosolygott őszintén

Legalábbis nekem őszintének tűnt.

-Megérkeztünk.-mondtam

-Itt laksz? Szép ház. Na megyek szia!

-Aha! És köszi! Szia!

26.rész ;Adri dolgozik

Amikor kinyitottam a szemeimet ugyanúgy voltunk. A fejem Krisztián vállán volt ő pedig átkarolt. Rám mosolygott.

-Jó reggelt!-nevetett

-Jó reggelt!-nevettem én is

-Mikor keltél fel?

-Most az előbb.

-Mennyi az idő? Azt tudom, hogy délután van csak a pontos időt nem.

-2 óra elmúlt.

-Komolyan? Akkor alig aludtunk valamit.

-Hát ja!

-Azon gondolkoztam, hogy nem megyünk el valahova enni?

-De mehetünk. Végül is már nemsoká tél és akkor már nem igazán akarunk kimozdulni a házból.....

-Pontosan. Rendbe szedem magam és már indulhatunk is!-mosolygott

-Jól van. Addig én is elkészülök.

Megfésültem a hajam és felkötöttem. Bejött Krisztián. Felnevettem.

-Mi az? Ennyire rosszul nézek ki?-kérdezte aggódva

-Nyugi nem. De nem érdekes....-mondtam miközben felvettem a dzsekim

-Pedig elmondhatnád!

-De nem fogom!

-Jól van majd ha visszaértünk nyaggatlak. Na megyünk?-nyújtotta ki a kezét

-Aha!-mondtam és megfogtam a kezét 

Kinyitotta az ajtót de abban a pillanatban be is csukta mert nagyon hideg volt. Nem tartott sokáig de mégis kirázott a hideg.

-Szerintem egy kicsit jobban be kéne öltözni.-tanácsoltam

-Gondolod?-viccelődött

Nem törődtem vele hanem inkább bementem a szobámba, kinyitottam a szekrényemet és kivettem a sálam. Feltettem majd visszamentem. Krisztián ott állt és várt.

-Te nem veszel fel semmi mást?-kérdeztem

-Nem. Én nem is fáztam úgy hogy...

-Ja-ja! Mindegy. Akkor most már tényleg menjünk.-mondtam és átkaroltam

-Rendben.

Elmentünk a Westendbe és beültünk valahova. Ekkor megrohamoztak minket a rajongók. Kiosztotta az aláírásokat. Az egyikük átadta nekem a fényképezőgépet, hogy csináljak pár fotót. Aztán még a többiek is megkérdezték de persze én szívesen megcsináltam.

-Ő a barátnőd?-kérdezte az egyik

-Igen. A barátnőm.-mondta büszkén Krisztián

Meglepődtem.

Amikor elmentek beszéltem is erről vele.

-Megpetél! Mármint nem gondoltam volna, hogy ezt így ilyen nyíltan felvállalod. Ez tetszik!-mosolyogtam erre ő megcsókolt



Bocsi, hogy ilyen rövid lett de most nincs időm! :( Kárpótlásul itt egy kis zene! :D

25.rész ;Egyszerű nap

-Szóval hallottad?-kérdezte aggódva
-Igen.
-Most gondolom nagyon haragudsz de..... mondjuk így legalább könnyebb.
-Hogy mi? Haragszok? Nem. Nem haragszok. Nem baj, hogy nem szóltál csak fogalmam sincs arról, hogy most mi lesz.
Bella épp válaszolni akart amikor becsengettek. Bejött a tanár. Gyorsan elteltek az órák és már azon kaptam magam, hogy a fotózásnak is vége. Elmentem az állás interjúra és sikeresen megkaptam a munkát. Hivatalosan is egy divattervező cégnél dolgozok de csak két hét múlva kell bejárnom. Annyira örültem. Ha itt lenne Krisztián biztos, hogy a nyakába ugranék.
-Viszlát!-köszöntem el
-Viszlát!-mondta a cég igazgatója
Beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Nagyon gyors volt a lift 5 másodperc alatt leértem. Előkaptam a telefonom és beszálltam az autómba. Észrevettem, hogy le van némítva a telefonom. Beállítottam. Megláttam, hogy valaki sokszor keresett de vezetnem kellett úgy hogy gondoltam majd otthon megnézem. 10 perc alatt odaértem. Amikor beléptem az ajtón valaki felkapott. Tomika volt az. A szívbajt hozta rám.
-Héj! Te meg mit keresel itt?-kérdeztem nevetve
-Gondoltam meglepem az én kis hugicámat!-nevetett ő is
-Na jó most már tegyél le!
-Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen feladom!
-Óóóóó! Ha leteszel mondok neked egy jó hírt!
-Igen? Na jó akkor leteszlek!-mondta és letett
-Köszönöm!
-Szóval képzeld! Megkaptam a munkát amit akartam!
-Komolyan! Jaj de ügyi vagy!Az én hugicám!-mondta büszkén
Felnevettem.
-Mi az?-kérdezte aggódva
-Semmi különös!-hazudtam
-Akkor jó!
-Csak..... te nem vagy normális!-vágtam rá
Erre elkezdett csikizni.
-Jó jó jó! Visszavonom! Na engedj hagyj békén mert meg kell néznem, hogy ki keresett annyiszor!
-Jól van menj csak! Én szólok a Kölyöknek, hogy hazaértél!
-Okés!-kiabáltam utána majd bementem a szobámba
Előkaptam a telefonom és pont akkor újra megszólalt. A kijelzőn "Anya" állt. Felvettem.
-Igen? -szóltam bele
-Szia csak azért hívlak, hogy elmondjam Dzseni lázas lett és ezen a héten nem tud veletek menni sehova.
-Jaj szegénykém! rendben és sajnálom. Üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg!
-Rendben kicsim. És hogy vagy? Együtt vagytok még Krisztiánnal?
-Igen és nagyon boldogok vagyunk! Ha jól emlékszem 2 hónapja és 6 napja járunk.-mosolyogtam
-Örülök, hogy boldog vagy na de most le kell tennem mert sietek.
-Rendben. Szia!
-Szia!
Letettem a telefonom. Kár, hogy most Dzseni nem jön velünk sehova de szerintem úgyse nagyon mennénk.... Mostanában mindenkinek sok dolga van. Lepihentem az ágyamra. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be nyugodtan!-mondtam
Ekkor belépett Krisztián. Azonnal felpattantam, odaszaladtam hozzá és átöleltem.
-Hű! Ha tudtam volna, hogy így fogadsz hamarabb jövök!-mosolygott
-Jaj!-mosolyogtam én is
-Mit csinálsz?-kérdezte
-Pihenek!
-Akkor én is pihenek veled!
-Jól van! Csak nyugodtan!
Befeküdtünk az ágyba. Bekapcsoltam a tévét. Egy ideig néztük aztán elaludtunk.

24.rész ;Az első együtt töltött éjszaka

Ahogy megígértem Krisztiánnak iszonyat sokat táncoltunk. Hajnali három körül úgy döntöttünk hazamegyünk. A fiúk már alig álltak a lábukon. Mi csajok még bírtuk volna de Tomikáék nagyon nyavalyogtak és mi is kezdtünk már álmosodni. Beszálltunk az autóba. Krisz vezetett. Senki nem szólt egy szót sem. Én azért nem mert már félálomban voltam és az út felénél már sikerült elaludni. Amikor megérkeztünk megszólalt a telefonom. A kölyökre a szívbajt hozta rá. Olyat fékezett, hogy azt hittem ott rögtön meghalunk. Mikor meggyőződtem arról, hogy minden rendben a telefonomért nyúltam de addigra abbahagyta a csörgést és leesett az ülésről. Felvettem és bementünk a házba. Olyan álmos voltam, hogy teljesen megfeledkeztem róla. Majdnem beestem az ajtón. Nem tudtam bemenni a szobámba ezért csak lefeküdtem a kanapéra. A Nina és Bella a konyhában beszélgettek. Nem igazán értettem mit beszéltek de nem is érdekelt. Csak valami olyasmit hallottam, hogy Bella sír mert fáj neki, hogy Tomika otthagyta. Ezen meglepődtem. Biztos rosszul értettem. De mi van ha mégsem? És nekem erről miért nem szólt? De nem igazán tudtam erre gondolni. Még hallottam néhány dolgot hallottam mielőtt elaludtam.

-Komolyan? Azt hittem túl tetted magad rajta!?-mondta Nina

-Igen én is azt hittem de amikor megláttam, hogy a "mostoha" unokatestvérével csókolózik nagyon ideges lettem. Annyira fájt.-sírt Bella

-És erről már beszéltél Adrinak?

-Nem még nem. De holnap.....-mondta és letörülte a könyneit

Ez volt az utolsó dolog amit hallottam ezután elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Kinyitottam a szemem és megláttam Krisztiánt. Elmosolyodtam. Felültem és nekidőltem a kanapé háttámlájának. Krisz mellém ült.

-Elég rosszul nézel ki! Ennyire fáradt vagy Adruss? Miközben engem akartál kifárasztani magadat fárasztottad?!

-Hogy mi? Egy: Nehogy azt hidd! Kettő: Adruss? Három: Nem volt időm kialudni magam mert valaki felkeltett....

-Igen Andruss! És dehogynem volt! Már 7 óra.

-Ó az nekem semmi! Ma lesz suli, fotózás és állásajánlatra kell....-magyaráztam de Krisztián megcsókolt

Elmosolyodtam.

-Azt hiszed ettől majd befogom a szám? Ne hidd!-nevettem és felálltam

A kölyök elmosolyodott. Valahogy azt éreztem, hogy most rögtön futnom kell. Krisztián követett. Csak körbe-körbe futottunk. Aztán kicselezett és elkapott. Csikizni kezdett. Annyira nevettem. Ő a számra tette az ujját de a csikizést nem hagyta abba.

-Halkabban felkelted a többieket!-mosolygot

-Na jó feladom! -tettem fel a kezem, hogy jelezzek

-Biztos?-kérdezte huncutan

-Igen! Csak engedj el!-könyörögtem

-Jó egy csókért.

A csókból csak egy puszi lett ezért nem engedett el.

-Csókot!

-Jól van!-sóhajtottam majd elnevettem magam

Megcsókoltam. Csak egy sima csókra számítottam de ez annál sokkal több volt. Hevesen és egyszerre gyengéden csókolóztunk. Beletúrtam a hajába. Ő átkarolta a derekam és közelebb húzott magához. A nyaka köré fontam a kezem. Hátrasöpörte a hajam. A csók végén mindketten elmosolyodtunk. Krisztián elkezdte csókolgatni a nyakam. Éreztem meleg leheletét és kirázott a hideg.

Krisztián szemszöge

Adri forró, méz édes ajkaitól átjárt a melegség. Közelebb húztam magamhoz ő pedig átkarolta a nyakamat. Hátrasöpörtem a haját. Finom parfümje illatától a fellegekben éreztem magam. A csók végén elmosolyodtunk. Aztán gondoltam egyet és elkezdtem csókolgatni a nyakát majd felkaptam, bevittem a szobájába és letettem az ágyára. Újra csókolózni kezdtünk. Levettem a felsőjét ő pedig kigombolta az ingem. Leküzdöttük egymásról a nadrágot majd összekulcsoltuk a kezünket és megtörtént az amire még nem számítottunk..... De nem bírtuk tovább. Annyira kívántuk egymást.

Adri szemszöge

Amikor kinyitottam a szemeimet istenien éreztem magam. Nem rég még hulla voltam most meg már mint aki újjá született. Oldalra néztem. Krisz átkarolta a derekamat és úgy aludt. Olyan édes volt. Ránéztem az órára. -Jézusom már ilyen késő van?-gondoltam. Óvatosan kibújtam Krisztián öleléséből és gyorsan kerestem valami göncöt. Végül egy szürke és rózsaszín top és egy "szakadt" farmer mellett döntöttem. Még hozzá felvettem az anyutól kapott karkötőm, egy rózsaszín napszemüveget és a kedvenc rózsaszín tornacipőm rá egy dzsekit. Hamar odaértem a suliba. Bementem a terembe és leültem a helyemre. Pár perc múlva megérkezett Nina és Bella. Bella beült az előttem lévő padba Nina pedig a mellettem lévőbe.
-Bella figyi! Tegnap este amikor el akartam aludni és félálomban voltam hallottam amit mondtál Nina-nak. Ezt szeretném megbeszélni.

-Szóval hallottad?-kérdezte aggódva

23.rész ;Pink

Otthon nagy meglepetés várt. Krisztián és Tomika kiöltözve ott ültek a nappalinkban.

-Na végre, hogy itt vagytok! Már mióta várunk titeket!-állt fel Tomika

-Miért néztek ki ilyen jól?-kérdezte szemrehányóan Nina

-Felnevettünk.

-Egyébként miért is vártatok ránk?

-Hagyjuk Tomi! Na csajok szépen menjetek és öltözzetek ki. Bulizni megyünk még hozzá a Pinkbe.

Erre nem szóltunk semmit csak nagy örömmel elindultunk a szobánkba.

-Ja és felhívtuk Dzseni-t, hogy jöjjön velünk de nem ér rá.-szólt utánunk a Kölyök

-Oké! Azért köszi!-szóltam és bementem a szobámba

Felvettem valami egyszerű de mégis csini ruhát. Választottam egy hozzá illő tűsarkút, rendbe hoztam magam és kimentem.

-Nagyon szép vagy!-ámult el Krisz

-Köszi! Te is!-pirultam el majd megpusziltam

-Jaj!-pirult el ő is

Ekkor kijöttek a többiek. Ők is nagyon csinik voltak. Elindultunk. Két kocsival mentünk. Mi csajok az enyémmel A fiúk pedig Krisztiánéval. Hamar odaértünk. Amint beléptünk elámultunk. Belül teljesen volt újítva. Sokkal szebb lett mint volt. Odamentünk a pulthoz. Mindannyian koktélt kértünk. Megittuk és elmentünk táncolni. Pont akkor egy lassú szám jött. Krisztián magához húzott és átkarolta a derekam. Éreztem parfümjének illatát ami még most is egy kicsit megszédített. Ez olyan romantikus volt.

Arcával elkezdett közeledni hozzám majd szép lassan megcsókolt. Ebben a csókban benne volt mindaz ami eddig történt velünk. Úgy éreztem mintha egy búcsú csók lett volna és elakartam húzódni de valahogy nem ment. Hosszasan csókolóztunk. Párszor a nyelvünk is összeért és ilyenkor elmosolyodtunk. Lehet, hogy egy kicsit olyan volt mint egy búcsú csók én akkor sem bántam meg, hogy nem húzódtam el tőle. A dal végére már mindketten levegő után kapkodtunk. Még sokat táncoltunk. Egyszer csak Krisz bejelentette, hogy ő pihen egy kicsit. Ekkor odajött hozzám egy srác. Nem igazán volt az esetem. Amint Krisztián meglátta visszajött hozzám átkarolt és megcsókolt. A srác egyből lekopott. Elmosolyodtam.

-Mi az?-kérdezte-Már kipihentem magam!

-Igen? Akkor készülj fel mert még sokat fogsz táncolni.-nevettem

-Jaj ne már!-nyavalygott

22.rész ;Az első saját táncóra

Eltelt egy hónap. Minden jó volt. Nem volt semmilyen vitánk. Szép lassan beletörődtem abba, hogy Tomika éd Dzsnei együtt járnak. Bár még mindig elleneztem de ha ők boldogok akkor nekem jó. Ma volt Krisztián névnapja. Csodás ajándékokkal halmoztuk el. Nem tudott szóhoz jutni. Másnap kiléptem Krisztián háttértáncos csapatából. Helyette Nina és én kezdtünk el táncórákat tartani. Volt egy bemutatónk. Sokaknak tetszett és be is iratkoztak. 10-25 évesek járhattak csak hozzánk. Külön csoportok voltak. 10-15 évesig volt az A csoport. 16-20 évesig volt a B csoport és 21-25-ig volt a C csoport. Ezenkívül minden csoportot elosztottunk kezdőre és haladóra. Minden óra 1 órán át tartott. 16 órától kezdődött a kezdő és 17 órától a haladó. Hétfőn, szerdán és pénteken voltak az óráink. Hétfőn én foglalkoztam a kezdővel, pénteken Nina, szerdán pedig Dzseni. Ő is imád táncolni. megbeszéltük vele. Hétfőn Dzseni foglalkozik a haladóval, pénteken én és szerdán pedig Nina. Ma fogjuk tartani az első órát de előtte még átmentem Krisztiánhoz.

-Szia!-nyitotta ki mosolyogva Krisztián az ajtót

-Szia!-mosolyogtam

-Ó már tudom miért örülsz ennyire! A saját táncóráitok miatt?-kérdezte reménykedve, hogy eltalálta

-Igen! Annyira várom!

-Héj! Mi lenne ha megnéznélek?-kérdezte és megcsókolt

-Ez nem ér! Tudod, hogy így nem tudok ellenállni. Amúgy felőlem jöhetsz csak az gond, hogy elvonnád a tanítványok figyelmét!-nevettem

-Akkor elbújok!-nevetett velem

-Felőlem!

Hevesen megcsókolt. Aztán puszilgatni kezdte a nyakamat. Már épp a felsőmet akarta levenni amikor megállítottam.

-Tudom, hogy akarod és én is de most nem érek rá! Csak azért jöttem, hogy beköszönjek meg, hogy lássalak!

-Igazad van! Bocsi!

-Nem baj!-mondtam és felvettem a dzsekimet amit tegnap nála hagytam

-Ja tényleg. Tegnap át akartam vinni csak már késő volt és azt hittem alszol.

-Jól hitted!-nevettem-Egyből elaludtam, hogy fitt legyek mire mennem kel az órára.

-Akkor jó, hogy nem mentem!-nevetett ő is

-Na ha jönni akarsz akkor készülődj mert 15 perc múlva ott kel lennem!

-De még van 10 perc mert öt a készülődés!

Felnevettem.

-Nem 10 perc a készülődés!

-Jól van na! Inkább megyek mert te kiröhögsz!-duzzogott

5 perc múlva kijött. Mindene rendben volt.

-Nem láttad a fésűt?-kérdezte

Röhögő görcsöt kaptam.

-Mi az?-kérdezte

-Az van, hogy a hajad rendben van!

-Ez nem igaz!

-Na jó! Amúgy ott van melletted az asztalon!-mutattam oda

-Ja! Tényleg! -mondta majd elvette onnan és visszament a fürdőszobába

4 perc múlva kijött.

-Neked ilyen sok idő míg megcsinálod a hajad?-kérdeztem mintha nem tudnám

-Ne gúnyolódj!-duzzogott

-Jaj! Na menjünk már mert elkések!-sietettem

-Oké!-mondta és felvette a dzsekijét majd elmentünk

Nagy nehezen időben beértem. Dzseni és Nina már ott volt. Ma hétfő van ezért csak nekem és Dzseninek kellett volna ma bejönni de az első óra tiszteletére Nina is bejött. Minden tanítvány megérkezett. Bemutatkoztunk nekik. Ma még nem tanítottunk semmit. Mindenki megmutatta a tánctudását és a lényegesebb dolgokat meg is tudtuk róluk. Gyorsan eltelt a két óra aztán hazamentünk. Otthon nagy meglepetés várt.

21.rész ;Megcsalás

Amikor beléptünk Adri a földön feküdt.

-Vigyék és fektessék le valahova. Ott majd megvizsgálom. És valaki hívja a mentőket.-mondta az orvos

Megijedtem.

-Ennyire súlyos?-kérdeztem miközben felkaptam Adrit

-Nagyon valószínű.-mondta

Annyira féltettem Adrit. Bevittem a régi szobájába és letettem az ágyra. A többiek is jöttek. Az orvos megvizsgálta.

-Volt mostanában balesete?-kérdezte az orvos

-Igen. Egy nagyon súlyos balesete. Élet-halál közt volt.-mondta Tomika

Még jó, hogy ő mondta mert nekem egy szó se jött volna ki a számból.

-És mikor?-kérdezte a doki

-Pontosan egy hónapja és két hete.-mondta Tomika

-Értem. Akkor nincs semmi baj csak az újonnan szerzett sebe miatt ájult el.

-Akkor jó!-könnyebbültünk meg

-De ha még is történne valami akkor vigyék be a kórházba.-mondta az orvos

-Rendben.-mondtuk-Viszlát!

-Viszlát!-mondta majd kiment

Tomika bezárta utána az ajtót és megkönnyebbülten ült le az egyik székre. Adri felébredt. Fájt a feje és egy kicsit szédült is. Az orvos kiírt neki egy kis altatót. Bevette és már aludt is. Másnap már Dzseni és Adri is jól voltak. Most már újra mentek suliba. Adrinak sok bepótolni valója van ezért egy héten át csak tanulnia lehet. Emiatt amikor otthon vagyok sokat szoktam unatkozni. Már letelt egy hét. Adrinak semmi baja nem volt és már elfoglalt se volt de sajnos én igen. Úgy sajnálom amikor lemondom a fellépések miatt a programjainkat. Valaki csengetett. Tomika kinyitotta az ajtót.


-Szia! Akkor megyünk a moziba?-lépett be Adri

-Szia! Bocsi de most hívott Orsi. 20 perc múlva fellépés.-mondtam lehajtott fejjel

-Már megint?-kérdezte szomorúan és idegesen egyszerre Adri

-Sajnálom. Nagyon haragszol?-kérdeztem aggódva

-Igen haragszom. Ezerszer eltűrtem neked de most már nem megy. Sajnálom. Én így nem tudom folytatni.-mondta és elindult az ajtó felől

-Ne! Ígérem, hogy....-mondtam de Adri közbevágott

-Hogy? Mi? Krisztián! Mondtam, hogy ez így nem megy!-mondta és elment

Nem szóltam utána. Nem tudtam. Elviharzott. Tomika bezárta utána az ajtót majd odajött hozzám és próbált megnyugtatni. De hiába. Nagyon ideges voltam.


Adri szemszöge


Annyira rosszul éreztem magam. Sajnáltam Krisztiánt de nem tehettem mást. Nekem egy olyan pasi kell akinek van szabadideje. Otthon a csajok próbáltak megvigasztalni de nem tudtak. Azóta Krisztán már sokat hívott de egyszer sem vettem fel. Átjött Tomika és Dzseni is. Azt mondták, hogy adnom kellene még egy esélyt de nem győztek meg. Egész nap csak a szobámban ültem szomorúan. Bezárkóztam. Felmentem twittere-re.

@adriana1992 Szomorkodom.... Én nem így akartam. :'(

Pár perccel később Krisztián is írt.

@ederkrisztian Hát én sem így akartam! :'(

Még jobban elszomorodtam. Nem kellett volna ezt tennem. Elmentem Krisztiánhoz. Becsengettem és egy lány nyitott ajtót. Krisztián mellé lépett. Nem volt rajta póló. Amint megláttam egyből tudtam, hogy mi történt köztük. Szóval Krisztián ilyen valójában? Jó, hogy még idejében megtudtam. Krisztán utánam rohant. Nem törődtem vele csak beszálltam az autómba és elhajtottam. Nem mentem messzire. Úgy egy órával később hazamentem. Amint kinyitottam az ajtót mindenki odarohant.

-Mi történt? Jól vagy?-kérdezték

-Nem.-mondtam szomorúan

-Tomika elmesélte mi történt!-mondta Bella

-Ja és nagyon......-mondta de nem fejezte be

Ő is és Nina is csak mögém bámultak.

-Mi az?-mondtam és hátrafordultam

Ekkor megláttam Krisztiánt. Még volt képe idejönni!

-Beszélhetnénk?-kérdezte

-Nem!-vágtam rá

-Lécíves!

-Na jó! 5 percet kapsz!-egyeztem bele nagy nehezen

-Oké! Figyelj! Én nem csaltalak meg. Vagyis az idegességtől majd nem megtettem. De még sem.

-Jól van. Elhiszem....

-Akkor újra kezdhetnénk?-kérdezte

Belenéztem a gyönyörű szép csillogó kép szemeibe. Úgy döntöttem, hogy kap még egy esélyt.

-Jól van!

Amint kimondtam szorosan megölelt és megcsókolt. Jól esett. Pár hét múlva már minden helyre jött. Krisztián és én boldogok voltunk mint az elején. Krisz betartotta az ígéretét. Több szabadideje lett és így sokkal többet lehettünk együtt. Ma délután elmentünk egy kávézóba. Aztán még sétálgattunk egy kicsit majd átmentünk hozzá. Amikor kinyitotta az ajtót Tomika és Dzseni épp a kanapén csókolóztak. Ledöbbentem. Amint megláttak minket elhúzódtak egymástól. Pár percig megszólalni sem tudtam. Tátva maradt a szám.

-Dzseni! Most aztán nagyot csalódtam bennetek! Tomika neked ott van Bella! És ráadásul ti unokatesók vagytok!

-Figyelj Adri!-magyarázkodott Dzseni

-Igen? Magyarázd meg! Vagy ha te nem akkor te Tomika!

-Tudom, hogy ott van Bella de.....de.....

-De mi? Ő az egyik legjobb barátnőm! Ezt most azonnal elmondom neki!-mondtam dühösen

Vártam, hogy mondjanak erre valamit. Közben ránéztem Krisztiánra még mindig nagyon le volt döbbenve. Elindultam az ajtó felé de Tomika megállított.

-Várj!

Megálltam, hátrafordultam és vártam a magyarázatot.

-Figyelj én tudom, hogy Dzseni az unokatesóm de akkor is nagyon tetszik! És Bella iránt már nem érzem azt amit régen.

-Nagyot csalódtam benned Tomika!-mondta végül Krisztián

-Igen tudom.

Leültünk melléjük a kanapéra. Pár percig mindenki csendben volt aztán Dzseni-ék elkezdtek magyarázkodni. Megbeszéltünk mindent. Rábeszéltem Tomikát, hogy menjen át Bellához és beszélje meg vele. Kiderült, hogy Bella sem szerette már annyira mint régen de azért egy kicsit még igen.

20.rész ;Egy újabb baleset

A skacok bemutatkoztak egymásnak. Krisztián pedig megölelt és megdicsért.

-Szép hangod van.-mondta Nina és Bella

-Köszi!-mondtam egy kissé elpirulva

-Héj nem megyünk el így hatan valahova?-kérdezte Dávid

-Mondjuk buliba?-kérdezte Nina

Mindenki beleegyezett. Eldöntöttük, hogy a Pinkbe megyünk.

-Dzsenit nem hívjuk meg?-kérdezte Viky -Rég nem láttam.

-Oké!-egyeztünk bele

Én, Nina és Bella elmentünk Dzseniért. Belegyezett a buliba ezért elindultunk a Westendbe buli ruhát venni. Szerencsére találtunk. Vettünk egy hozzá illő cipőt is aztán hazamentünk és elkezdtünk készülődni. Nina nagyon ért a sminkeléshez úgy hogy ő sminkelt ki mindannyiunkat. Bár mi is ki tudtuk volna de ő sokkal jobbat csinál. Rajtam egy rózsaszín, pánt nélküli, masnis koktél ruha volt egy rózsaszín magassarkúval. Dzsenin egy pánt nélküli, farmer "koktél ruha" egy kék magassarkúval. Bellán egy fekete-fehér, pánt nélküli ruha volt egy fekete magassarkúval. Ninán pedig egy lila, pánt nélküli koktélruha és egy lila magassarkú volt. Jól néztünk ki. Megvártuk a fiúkat majd elindultunk. Megdicsértek minket és mi is őket. Elég lassan mentünk de eszembe jutott, hogy Viky a bejáratnál vár minket ezért szóltam a többieknek, hogy egy kicsit gyorsabban is mehetnénk. Viky már ott várt és nagyon csini volt. Rajta egy sárga koktélruha volt egy sárga magassarkúval. Bementünk táncolni. Találkoztunk Brash Bencével. Nina és ő nagyon elvoltak. Sokat táncoltunk. A fiúk éjfél körül hazamentek de mi ottmaradtunk. 2 óra fele Dzseni és én kimentünk levegőzni. Az egyik totál részeg srác pont akkor ment el. Vagyis akart elmenni. Össze-vissza dőlt. Ráadásul kocsival akar hazamenni. Nagy nehezen beszállt az autójába de ekkor rátaposott a fékre. Őrülten hajtott épp felénk tartott amikor a járdára tért majd elütött engem és Dzsenit. Odacsapódtunk a falhoz.Mindenki azonnal kirohant. Gondolom az ütközés hangjára. Dzseni elvesztette az eszméletét de én nem. Nagy nehezen felálltam. A sofőr kiakart szállni de ehelyett kiesett. De nem figyeltem oda. Odarohantak hozzánk az emberek de rájuk sem figyeltem hanem csak Dzsenire. Pedig mindenen sajgott, ömlött a kezemből a vér és szédültem. Odamentem hozzá. A feje véres volt. Valószínű, hogy beverte és attól ájult el. 

-Dzseni!-mondtam neki

A lányok is odajöttek hozzánk.

-Jézusom itt meg mi történt?-mondták szinte egyszerre

-Majd elmesélem de előtte vigyük el innen Dzsenit.-mondtam és megpróbáltam felemelni

-Oké! De akkor majd mi visszük. Neked nagyon vérzik a kezed.

-Nem érdekel csak vigyük.-mondtam

Erre mindenki segített. Bence felajánlotta, hogy elvisz minket. Krisztiánékhoz mentünk. A kórházba akartunk de Dzseninek nem volt komoly baja csak elájult. Eleinte hozzánk akartunk menni de abban a házban még nincs elsősegély doboz csak sebtapasz az meg nem segít semmit Tomikáéknál viszont volt. Krisztián meglepetten nyitotta ki nekünk az ajtót.

-Jézusom. Mi történt?-nézett Dzsenire majd beengedett minket

Letettük a kanapéra.

-Adri. Mi történt?-kérdezte Dzsenire nézve majd a kezemre

-Elmesélem csak hívjunk orvost.-mondtam

-Rendben. Már is hívom.-mondta és tárcsázta is a számot

Elmondta, hogy mi történt. Az orvos azonnal elindult. Ekkor jött ki Tomika. Ledermedt amikor meglátta Dzsenit és az én karom.

-Ülj le és elmesélem.-mondtam- Az úgy volt, hogy miután elmentetek mi még táncoltunk. Aztán kimentem Dzsenivel egy kicsit levegőzni. Utánunk jött ki egy nagyon részeg pasi. Kocsival akart hazamenni. Nagy nehezen beszállt és rátaposott a gázra. Őrült módjára hajtott. Amikor elénk ért valahogy letért a járdára és elütött minket. A falhoz csapódtunk.

-Ez borzalmas.-mondta Tomika-És mi van a karoddal?

-Semmi. Egy kicsit fáj de csak azért mert bevertem.-hazudtam

Igazából nagyon fájt. Ekkor megjött az orvos. Krisztián kinyitotta neki az ajtót. Én addig bementem a fürdőszobába lemosni a vért a karomról. Egyre jobban szédültem aztán egyszer csak elsötétült minden.


Krisztián szemszöge:



Adri bement a fürdőszobába. Addig az orvos megvizsgálta Dzsenit. Tanúsította, hogy nincs komoly baja. Csak elájult és eltört a keze. Elmeséltük neki Adri helyett a történteket, bár ő jobban tudta volna. Ekkor egy hatalmas püffenést hallottam a fürdőszobából. Azonnal berohantam. A többiek is jöttek utánam. Amikor beléptem....... 

19.rész ; Zsombi és Viky

A nap többi részében beszélgettünk a többiekkel.

-Nem baj ha maradok estére?-kérdeztem

-Nem dehogy.-mondta mosolyogva Krisztián

Este nyolc körül mindenki elment beleértve Tomikát is. Bellához megy aludni. Krisztián elment letusolni én meg addig elmosogattam majd miután kijött és is bementem. 10 perc alatt végeztem és bementem Krisztiánhoz. Láttam hogy kitette a szekrényére a képet amit adtam neki. Elmosolyodtam.

-Nem alszol itt az én szobámban?-kérdezte csillogó szemekkel

Nem tudtam ellenállni.

-Jól van. Maradok.

-Ez az!-örült Krisz

Befeküdtem mellé az ágyba. A mellkasára feküdtem ő pedig átkarolt és így aludtunk el. Másnap reggel arra ébredtünk, hogy valaki nagyon hangosan hallgatja a zenét. Felkeltünk az ágyból és kimentünk. Tomika volt az. Ott táncolt. Elröhögtük magunkat.  Amikor meglátott minket gyorsan leállt és kikapcsolta a zenét. Inkább nem is szóltunk semmit hanem visszamentem Krisztiánal a szobájába. Pár perc múlva kimentem a fürdőszobába átöltözni. Felvettem a fekete bőrdzsekim, egy sárga topot, egy fekete csőnacit és egy bokacsizmát aztán visszamentem Krisztiánhoz. Ő már ott ült felöltözve. Egy kicsit kisminkeltem magam majd elköszöntem a fiúktól és hazamentem. Bella és Nina épp reggelit csináltak. Pont akkor lett kész amikor levettem a dzsekim. Kezet mostam és leültem melléjük kajálni. Rántottát ettünk és nagyon finom volt. Miután megettem bementem a szobámba gépezni egy kicsit. Felmentem twittere és ezt írtam ki:

@adriana1993 Ez a nyaklánc annyira gyönyörű.....

Aztán felmentem msn-re. Fent volt a régi Magyarországi legjobb barátnőm is Viktória. Az én Viky-m. Ő egy nagyon aranyos csaj és nagyon jól énekel. Régen sokat hallgattam ahogy énekel és imádtam. Azt mondta nekem is jó hangom van de persze ezt nem hittem el neki. Bár sokan mondták már de én akkor sem hiszem. Ráírtam.

Szia te CRAZY GIRL!-poénkodtam vele

Szia csajszi. Hiányzol! Mikor jössz vissza Londonból?

Én már itt vagyok!

Mi? Nem mondod komolyan?

De de!

Azonnal meglátogatlak. Hol laksz most?

Oké. Ha te még mindig ugyanott laksz akkor 5 utcával arrébb tőletek.

Komoly? Melyik számon?

25.

Oké! Öt perc múlva ott vagyok. Dávid ezt el sem fogja hinni! Őt is hozzam?

Dávid is az egyik legjobb barátom volt régen. Neki is nagyon szép hangja van.

Aha. Léci. Ha ráér.

Oké! Akkor megyek. Szia!

Szia! Puszillak!

Én is téged.

Lementem msn-ről és vártam őket. Körülbelül úgy nyolc perc múlva megérkeztek. Kinyitottam az ajtót erre Viky sikoltozva megölelt.

-Annyira hiányoztál.-mondta és elengedett

Végig néztük egymáson.

-Hű! De csinos vagy. Régen is az voltál de most.

-Köszi! Te is nagyon csini vagy.

-Jaj! Ugyan már!

Ekkor belépett az ajtón Zsombi. Irtó helyes lett de nem annyira mint Krisztián.

-Hűha!-mondtam meglepetten

-Hiányoztál!-mondta és megölelt

-Te is, ti is hiányoztatok nekem.

Elmosolyodtak. Bezártam az ajtót. Bekísértem őket a házba. Bella és Nina már nem voltak otthon. Leültek a konyhában egy székre én meg adtam nekik innivalót. Már éppen leültem amikor csengetett valaki. Kinyitottam az ajtót é Krisztián robogott be.

-Képzeld. Írtam egy új dalt. Tomika szerint és szerintem is nagyon jó lett. Neked írtam. Meghallgatod?-kérdezte és ekkor meglátta Zsombit és Vikyt a konyhában

-Héj nem is mondtad, hogy ismered Éder Krisztiánt!-mondta Viky, Zsombi meg csak bólogatott

-Pedig így van. Krisztián a pasim.

-Hű!-mondták egyszerre

-Krisztián ők itt Zsombi és Viky a régi itteni legjobb barátaim. Skacok ő itt Krisztián.

-Sziasztok!-mondta Krisztián

-Szia!-mondta egyszerre Zsombi és Viky

-Bocs. Én nem akartam zavarni úgy hogy már megyek is.-mondta Krisztián és az ajtó felé indult

-Ne menj! Mi szívesen meghallgatnánk a dalt.-mondta Viky még mielőtt én szóltam volna

-Ja.-mondtuk egyszerre Zsombival

-Hát akkor jó!-mondta Krisztián és Bella zongorája felé indult

Azt a zongorát kb. egy hete hozta otthonról Bella mert az ő házukban nem fért el. Eleinte nem használta senki és vissza akrtuk vitetni vele de aztán elkezdtünk játszani rajta és eldöntöttük, hogy marad. Krisztián leült elé és eljátszotta a dalt. Tényleg jól hangzott bár mintha valami hiányzott volna belőle de mégis jó volt.

-Ez tényleg jó dal de ennek inkább egy duettnek kellene lennie.-mondta Viky-Nem azért mondom mert ki akarlak oktatni csak azért mert úgy még ennél is jobban hangzana.

-Igazad van. De te hogy értesz ehez?-kérdezte Krisz

-Úgy hogy én és Viky énekórákat veszünk és hangszeren játszunk. Amúgy más is érthet ehez nem csak az énekesek.- mondta Zsombi

-Igazad van. Bocsi.-mondta

-És értenek is hozzá!-mondtam mosolyogva

-Komoly?-kérdezte Krisztián

-Igen. Csak játszd el újra.-mondta Viky

-Oké.-mondta krisztián és belekezdett

Viky megfogta a dal szövegét és énekelni kezdet. Így tényleg sokkal jobban hangzott az egész. Amikor befejezték megtapsoltuk őket Zsombival.

-Ez így tényleg sokkal jobb.-mondta Krisztián-Nem énekelnéd fel velem?

-De szívesen.-mondta Viky mosolyogva

-Héj nem csinálunk olyat, hogy együtt énekelünk minden féle dalokat?-kérdezte Zsombi-Olyan lenne mint a karaoke de még sem.

-Jó először én és Adri fogunk énekelni.-mondta Krisztián

-Jaj! Ne! Nincs jó hangom.-mondtam

-El ne hidd neki!-mondta Zsombi nevetve

Krisztián zongorázni kezdett majd énekelni. Én is énekeltem a végén a többiek megtapsoltak minket. A szám közepén érkezett meg Bella és Nina. Hallották a zenét ezért csendben maradtak. Nagyon meglepődtek amikor látták Zsombit és Vikyt és akkor is amikor meghallották, hogy énekelek. Aggódtam, hogy ennyire rossz-e a hangom. De mivel mindenki megtapsolt ezért szerintem csak nem. A skacok bemutatkoztak egymásnak. 




Hien(L) SP(L) Tudom jól(L)

18.rész ;Adri születésnapja

Krisztián szemszöge


Ma olyan fél kilenckor keltem de még lusta voltam kinyitni a szemem ezért inkább csukva hagytam. Hallottam, hogy valaki jött. Adri volt az. Hallottam ahogy Tomika a fejfájására panaszkodik és azt is, hogy Adri bejött hozzám adott egy puszit az arcomra és felébresztet. Azt hitte, hogy még alszom.

-Jó reggelt álomszuszék!-mondta

-Jó reggelt!-mondtam és lassan kinyitottam a szemeim

Adri gyönyörű szép barna csillogó szemeit, a közepes vastagságú ajkait és a szép arcát.

-Gyönyörű vagy! Akár egy álom.-mondtam mosolyogva

-Köszönöm.-mondta egy kicsit elpirulva-Na de most már kelj ki az ágyból és gyere.

-De hova?

-A szülinapomra.

-Ma van a szülinapod?

-Aha. És mindjárt jönnek a csajok a tortával.

-Hát akkor boldog szülinapot!

-Köszi.

-Na menjünk!-mondtam és felálltam

Felvettem egy farmert és egy pólót aztán már mentünk is. Amint megláttam a tortát elájultam. Fekete erdő torta volt és gyönyörű szép. A közepén pedig az Adrival készített első fotónk volt.

-Hűha! Ez nagyon szép!-ámultam el

-Tudom.-mondta mosolyogva

-Már előtte is láttad a torát?-kérdeztem

-Aha. Sőt végig néztem ahogy készül. Anya cukrász és ő csinálta.

-Nagyon szép tortát csinál. Ha szülinapom lesz hozzá megyek tortáért.-nevettem

-Felőlem.-nevetett velem Adri

-Felvágod a tortát?-kérdezte Dzseni

-Persze.-mondta Adri és felvágta-Az első szelet Krisztiáné.

-Komoly? Köszi.-nevettem és átadta a tortát

-A második Tomikáé.-mondta és átadta Tomikának-Igazából neked akartam adni Dzseni de tudom, hogy akkor Tomika duzzogna.

-Héj! Te most sértegetsz?-poénkodott

-Ó dehogyis.-nevetett Adri-A harmadik szelet Dzseni-é. A negyedik Nináé az ötödik pedig Belláé.

Átadta a szeleteket. Amint megettük újra vágtunk magunknak. Egyszerűen isteni volt. Aztán a csajokkal elmentünk a Westendbe vásárolni. Külön váltunk. Mi nem sok cuccot vettünk úgy hogy gyorsan végeztünk ezért elmentünk kajálni. Út közben elmentünk egy ékszer üzlet mellett. Megpillantottam ott egy szíves medált.

-Várj egy kicsit!-mondtam Tomikának és odamentem az üzlethez

-Mi az?-szólt utánam Tomika de én nem válaszoltam

A kirakatban megnéztem közelebbről a nyakláncot és nagyon tetszett. Bementem és  megvettem. Ez biztosan tetszeni fog Adrinak. Visszamentem Tomikához és megmutattam neki a nyakláncot.

-Azta!-mondta

-Ugye milyen szép? Adrinak fogom adni.

-Biztos örülni fog neki de még hiányzik róla valami.

-Mi?-néztem értetlenül

-Hát a neved kezdőbetűje.

-Tényleg. Ez jó ötlet. Várj egy kicsit.-mondtam és elrohantam

-Most itt akarsz hagyni?-kiabált Tomika utánam

Futás közben hátranéztem és láttam, hogy mindenki Tomikát bámulja. Elnevettem magam. Megérkeztem. Bementem és megcsináltattam a nyakláncra a K betűt aztán gyorsan visszarohantam Tomikához.

Adri szemszöge

Külön váltunk a fiúkkal. Bementünk a csajokkal egy boltba ahonnan sok mindent vettünk aztán elindultunk a másik felé de ekkor megpillantottam egy nyakláncot az egyik kirakatban.

-Várjatok egy kicsit.-mondtam a csajoknak és közelebb mentem

Megcsodáltam. Egyszerűen mese szép volt. Egy szív medál volt rajta amit ki lehetett nyitni. Nagyon szívesen megvettem volna de most csak ruhát venni jöttem ezért visszamentem a lányokhoz.

-Mit láttál a kirakatban?-kérdezte Nina

-Csak egy szép medált.-mondtam

-És miért nem veszed meg?-kérdezte Bella

-Mert most csak ruhát venni jöttünk.

-Ja. Értem. Mindegy.-mondta Dzseni- Megyünk?

-Persze.-mondtam

Sok ruhát vettünk. Aztán még beugrottam az egyik boltba valamiért. Egy ajándék Krisztiánnak. Egy póló amin ő és én vagyunk és egy kép rólunk valamint Tomikának  egy kép mindannyiunkról egy szép kerettel. A képekből magamnak is csináltattam egy ugyanolyan kerettel, hogy nekem is legyen. Aztán pedig elmentünk kajálni majd hazamentünk, lepakoltunk és átmentünk Krisztiánékhoz. Odaadtam neki az ajándékomat. Nagyon örült aztán Tomikának is odaadtam ő is örült majd Krisztián is adott nekem valamit. Azt a szíves nyakláncot kaptam amit kinéztem csak volt benne egy K betű.

-Ez gyönyörű.-mondtam

-Örülök, hogy tetszik.-mondta Krisztián mosolyogva

-Persze, hogy tetszik.-mondtam és vissza mosolyogtam-Pont ezt néztem ki az ékszerüzlet kirakatán

-Komolyan? Fura.

-Ja.-mondtam és megöleltem

17.rész ;Az első igazi csók

1 hónap múlva


Adrinak begyógyultak a sebei levették róla a gipszet. Még mindig a szomszédban lakot mert jobban szeretett egy lánnyal élni mint két pasival. Megértem. Jól megvagyunk. Még nem volt komolyabb vitánk csak hülyeségek és remélem, hogy ez így is lesz. Eközben Tomika és Bella összejöttek, valamint Adri Londoni legjobb barátnője Nina odaköltözött hozzájuk. Hozzá és Bellához. Tegnap Adri meghívta magához a húgát és így jobban megismerhettük. A neve Dzsenifer. Tomi bevallotta nekem, hogy tetszik neki és észrevettem, hogy Dzseninek is tetszik ő. És ezt el mondtam Tomikának is. Nem tud választani közülük ezért egyenlőre marad Bellával. A csajok sokat szoktak nálunk lenni. A csajok szóba tartozik Adri, Bella, Nina és Dzsenifer. Mivel Bella lakása nagy ezért akár Dzseni is odaköltözhetne de ő nem tette. A barátnőm pedig folytatta az iskolát és bepótolta a lemaradásait. A "csajok" és mi, én és Tomika, leültünk a konyhában és ettünk egy kis jégkrémet. Vagyis csak mi kicsit mert Adri befalta előttünk. Nagyon szereti.

-Látom imádod a jégkrémet!-nevetett Bella

Mindenki nevetett vele.

-Van ilyen.

Ezen is csak nevettünk. Jól megvoltunk így hatan.  Csak azt útáltam amikor csajos dolgok kerültek témába.Olyankor Tomikával mindig elmenekülünk valahova. Olyankor ők csak mosolyognak rajtunk. Adrival még nem estünk át az első csókon. Vagyis kaptam egy pici csókot már de még nem csókolóztunk. Tomikáék pedig már túl vannak rajta. Nekünk eddig még nem jött el a megfelelő pillanat hozzá de ma megtörtént.

-Héj Krisz!-szólt Adri

-Igen?-kérdeztem

-Kijössz az erkélyre?

-Persze. Máris.-mondtam és már mentem is

-Olyan szépek a csillagok.-mondta és felém fordult

-Ja. Tényleg.-mondtam és én is felé fordultam

Pár percig néztük egymást majd megcsókoltam. Gyengéd volt és egyszerűen tökéletes. Jó volt az első igazi csókunk. Sőt.....

-Hűha!-mondtuk egyszerre nevetve

-Hát ez is megtörtént.-mondta Adri még mindig nevetve

-Meg.-mondtam mosolyogva

Megfogta a kezem és visszamentünk a többiekhez.

-Szóval túl vagytok az első csókon.....-mondta Tomika totál részegen

-Igen de te ezt honnan tudod?-kérdezte Adri

-Hát éppen piáért mentem amikor megláttalak titeket csókolózni.-nevetett

-Te totál részeg vagy.-jelentette ki Adri és ivott a piából

Ma mindenki berúgott. Bár inkább csak Tomika volt nagyon részeg mi kevésbé. Adriék hazamentek mi meg leültünk az egyik székre a konyhában és beszélgettünk. Eleinte csak hülyeségekről de miután Tomika kijózanodott a barátnő téma is szóba került. Elmondta, hogy ma nagyon jól érezte magát Bellával is és Dzsenivel is. Nehéz helyzetben van.

Adri szemszöge


Elköszöntünk Krisztiánéktól aztán hazamentünk a csajokkal. A házban korom sötét volt mi meg egy kicsit részegek voltunk így nem ment könnyen a villany felkapcsolása. Végül én voltam az aki megtalálta. Bementem a szobámba, leültem a gép elé és felmentem twittere. Ezt írtam ki:

@adriana1992 (L)Krisztián(L)Tomika(L)csajok(L)

Amint leírtam kikapcsoltam a gépet és elaludtam. Másnap reggel 9 órakor keltem. Felöltöztem, egy kicsit kisminkeltem magam és átmentem Kriszékhez. Tomika már fent volt és nyavalygott a fejfájása miatt és Krisztián mint mindig még aludt. Bementem hozzá, megpusziltam az arcát, és megpróbáltam felébreszteni.

-Jó reggelt álomszuszék!-mosolyogtam

Jó hír!

Sziasztok mint tudjátok az sp-blog.gportal-on is fent van a történetem. Az a jó hír, hogy van friss! Remélem örültök! És bocsi, hogy még nincs chat de még nem tudtam megcsinálni! De azért a komik jöhetnek!

16.rész ; Felépülés

-A vörös sofőrjének csak a lába tört el a feketének viszont agyrázkódása lett.

-Az ő sérülése még mindig jobb...-mondtam flegmán majd arébb mentem és leültem za egyik székre

Mellém ült Bella is.

-Az én hibám. Én idegesíttem fel.

-Mi? Nem nem a te hibád.

-Dehogy nem.

-Tévedsz. Adri hozzám költözött és amikor átjött szomorúan akkor elmesélte mi történt.

Nagy nehezen felvidítottam és már mosolyogva ment el.

-Igen? Akkor nem miattam történt ez?

-Nem. Amúgy Adri azt mondta nekem , hogy megbocsájt neked és ha visszajött táncról akkor beszélni fog veled.

-Komolyan? El sem hiszem.

-Adri nem haragtartó. Ő egy nagyon jó fej csaj, folyton csak mosolyog, és ha meggyógyult akkor vigyázz rá és ne engedd el mert ő egy igazi kincs.

-Megfogadom a tanácsod.

-Örülök!-mondta majd felállt mellőlem és odament az orvoshoz

Nem hallottam mit beszélnek de nem is igazán érdekelt. Azt láttam, hogy az orvos bólintott egyet majd Bella odament Adri családjához. Gondolom kérdezet tőlük valamit mert ők csak bólintottak egyet ,majd visszajött hozzám.

-Menj.-mondta Bella

Nagyon meglepődtem. Elküld?

-Hova?-kérdeztem értetlenül

-Hát be Adrihoz. Az orvos és a család is beleegyezett.-megdöbbentem

-Komolyan?

-Igen. Na menj!

-Köszi!-mondtam és már rohantam is be hozzá

De abban a pillanatban amint beléptem és megláttam ledermedtem. Tele volt csövekkel. A karja be volt gipszelve és egy kicsit a feje is. Ahol pedig nem volt gipsz ott sebek voltak. A bőre olya fehér volt mint a hó. Bárcsak ne mentem volna be.  Borzalmas volt így látni. 1 órával ezelőtt még egy szép barna bőrű, mosolygós lány volt most meg ilyen. Bátorságot vettem és leültem az ágy mellé. A könnyeim csak úgy potyogtak volna mint egy lánynak de én visszatartottam. Egész este bent voltam a kórházban. Csak Düki, Andris és Adri húga Dzsenifer ment haza, de másnapp visszajöttek. Úgy reggel 6 körül az orvos bement Adrihoz. Előtte 2 órával elaludtam. Pont akkor kelltem amikor az orvos kijött. Amikor ránk nézett, rám és Adri családjára, barátaira akkor mosolygot. ODajött hozzánk.

-Jó hírem van. Adriana túlélte és az életveszély is elmúlt. Most már csak azt kell megvárni, hogy felébredjen a kómbából. Ha minden igaz pár hét után felkell.

Mindenki mosolyogtt. Borzasztóan örültem neki.

2 hét múlva.

Mindennap bejártam Adrihoz. Egyre jobban nézett ki. Most is éppen bent vagyok nála. Már vagy két napja felébredt a kómából. Ma fogják kiengedni. Már pakol. Én viszem haza őt, Bellát és Tomikát is. Adri mostmár sokkal jobban néz ki. Újra barna a bőre és sokat mosolyog. Már csak a keze van eltörve és még van néhány sebe de semmi több. Kibékültünk úgy hogy mostmár nem vagyok szingli. Beleegyezett abba, hogy együtt járjunk.

15.rész ;A baleset

A lány csak hallgatott.

-Mond.-mondtam öt perc elteltével

-Adri....-dadogta el Adri nevét

Kezdtem meg ilyedni és ideges lenni. Történt vele valami?

-Adrinak balesete volt!-mondta ki nagy nehezen

-Hogy mi?-vágtam rá

Nem akartam elhinni. Balesete? Biztos miattam volt mert idegessé tettem.

-Igen. Gyere a kórházba most a második emeleten várunk.-mondta

-Oké! Sietek!-mondtam aztán letettem a telefont

Felkaptam a dzsekim és beszóltam Tomikához.

-Tomi! Adrinak balesete volt. Kórházban van.

-Tessék? Balesete. Biztos azért mert ideges volt.-hibáztatott engem

-Ha nem sietnék akkor most halott lennél.

-Hidd el én már az vagyok. Ha Adrinak bármi baja lesz.....-mondta de én közbevágtam

-Igen tudom az én hibám.-mondtam-De most siessünk.

-Nem azt akartam mondani de mindegy. Menjünk.-mondta majd felvette a dzsekijét és már mentünk is

Nagyon gyorsan mentem. Akár nekünk is lehetett volna balesetünk de megúsztuk. Felmentünk a második emeletre. Már heten ott ültek. Düki, Andris, három lány, és két felnőtt. A három lány közül az egyik Adri húga volt. Ezt onnan tudom, hogy láttam róla egy fotót Adri szobájában. A két felnőtt pedig a szülei de erre könnyen rá lehet jönni.

-Krisztián!-jött oda hozzám egy lány

Szőkésbarna hosszú hullámos haja volt és zöld szemei. Szép volt de nem annyira mint Adri de ahogy láttam Tomikának nagyon bejött.

-Szia!

-Szia! Én vagyok Bella akivel telefonon beszéltél.

-Értem. Hogy van Adri?

-Nem tudjuk. Még nem jött ki az orvos.

Még idegesebb lettem mint voltam. Andris és Düki is odajött hozzám de nem igazán volt kedvem beszélni velük. Bemutatkoztam Adri szüleinek és a mellette ülő három lánynak is. Nem igazán volt kedvem és nekik se de valahogy el kellett terelnem  a gondolataimat. Megtudtam, hogy ki a harmadik lány. Ő Adri Londoni legjobb barátnője.  Ő is ide költözött Magyarországra. 20 perccel később kijött az orvos. Mindenki felállt és odament hozzá.

-Doktor úr, hogy van a lányom?-kérdezte Adri anyja

-Nos nagyon súlyos az állapota. Élet és halál közt van. Nem akarom elszomorítani önöket de nem valószínű, hogy megéli a holnapot de ha mégis akkor kómában lesz pár hétig vagy akár hónapig.

Ledermedtem. Jaj ne! Az én hibámból akár holnap is meghalhat? Nem az nem történhet meg.

-És nem tudja , hogy mi történhetett?-kérdeztem

-Nem de van egy szemtanúja a balesetnek. Kérdezzék meg őt!-mutatott a mögöttünk lévő lányra

Egyből odamentem hozzá. Meg se vártam, hogy Adri szülei odamenjenek. Nem tudtam.

-Szia! Elmondanád nekem....-ekkor odajöttek a többiek-Nekünk, hogy mi történt?

-Nos éppen a buszra vártam amikor elhajtott mellettem egy szürke Suzuki autó.

-Az Adri-é!-szólt közbe Tomika

Válba ütöttem majd a lány folytatta.

-A mellette levő oldalon jött vele szembe egy fekete autó. A sofőrje éppen a telefonját kotorászta elő ha jól láttam. Már épp felvette amikor nekiütközött a szürke autónak. Ő ki akarta kerülni de már késő volt. Az ütközést követő 1 másodpercben jött arra egy vörös autó. A fekete neki csapódott annak ami újra a szürkének és az letért az útról majd belesett az árokba.

-Jézusom.-mondtuk mindannyian szinte egyszerre

-És a többi sofőr hogy van?-kérdezte Tomika

Nem tudom miért érdekelte őt.

-A vörös sofőrjének csak a lába tört el a feketének viszont agyrázkódás lett.

14.rész ;Költözés

Adri szemszöge


Gyorsan kirohantam és leültem az egyik közeli padra. Tomika utánam jött.

-Adri....-kezdett bele de én félbeszakítottam

-Figyelj! Szeretnék egyedül lenni.

-De azzal nem mész semmire, hogy itt ülsz egy padon. Egyedül.

-Léci pakold össze a cuccaim és hozd ide. Elköltözöm.

-Mi? De mégis hova akarsz menni?

-Nyugi! A szomszédba fogok költözni de kizárólag csak miattad.

-Jól van! Hozom!-mondta és már sietett is be

Körülbelül úgy 10 perc múlva visszajött az én piros bőröndömmel a kezében.

-Köszi!-mondtam és megöleltem majd elmentem

Bekopogtam Bella ajtaján.

-Máris megyek!-kiabált ki

Amikor kinyitotta az ajtót nagyon meglepődött.

-Szia! Azt hittem nincs szükséged sállásra!-bökött a bőröndöm felé mosolyogva

-Úgy volt de...... Nem baj?

-Nem dehogyis!

-Akkor jó! Bent mindent elmesélek.

-Oké!-mondta mosolyogva és beengedett

Bent már minden a helyén volt. Meglepődtem. Máris berendezkedett? Hát ez gyors volt.

-Már be is rendezkedtél?

-Igen. Gyors vagyok mi?

-Ja.-mosolyogtam

Szerencsés vagyok, hogy Bella a barátnőm. Nagyon aranyos lány és mindig megnevetett. Még most is amikor szomorú vagyok. Megmutatta a házat a "szobámat". Berendezkedtem aztán leültünk a kanapéra és mindent elmeséltem neki.


Krisztián szemszöge


Hogy lehettem ekkora barom. Elüldöztem azt a lányt akit mindenkinél jobban szerettem. Idegesen ültem az előszobában amikor visszajött Tomika. Szomorú volt. Valamiért nagyon sietett.

-Beszéltél vele?-kérdeztem még mindig idegesen

-Igen. Elköltözik.-mondta egy kicsit letörten

-Jaj ne!

-De az a szerencse, hogy a szomszédba fog. De azt is csak miattam mert tudja, hogy én megőrülnék ha elmenne.

Felcsillant a szemem. Mivel ezt így elcsesztem helyre kell hoznom és úgy nem tudnám ha ő elköltözne messzire. Tomika bement Adri szobájába és úgy 10 perc múlva jött ki egy piros bőröndel a kezében. Kiment az ajtón. Az ablakban figyeltem a történéseket. Odaadta Adrinak a bőröndöt ő megölelte és elment a szomszéd házba. A többit már nem figyeltem.


Adri szemszöge


Bella teljes mértékben velem volt. Ő még nem tudta azt, hogy egy házban lakom SP-vel és Fluor Tomival. Szokatlan volt Tomikát így hívni.Ő rajong SP-ért és még ezek után is. Bár mondjuk én nem várom el től, hogy útálja.

-Na jó most megyek.-mondtam és felálltam

-Hova?-kérdezte meglepetten

-Táncra.

-Ja. Értem.-mondta és ő is felállt

Felvettem a dzsekim és a cipőm. Már éppen menni akartam amikor Bella egy kulcsot nyomott a kezembe.

-Ez meg mi?-kérdeztem a kulcsra nézve

-Ez a lakáskulcs.-mondta nevetve

-Ja. Bocsi. Most nem igazán vagyok önmagam.-nevettem egy kicsit majd elmentem.


Krisztián szemszöge


1 órával később.....

Megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt.

-Haló?-szóltam bele

-Szia, Krisztián! Az én nevem Bella. Adri barátnője.

-Értem.

13.rész ;Csalódás

Hamar eltelt a nap. Bella meghívott magához én meg gondoltam elmegyek. Végülis ráérek. Még lesz időm közölni a jó hírt Krisztiánnal és a tánc próbát sem fogom lekésni.  Sajna messze van a lakása. Sokat sétálgattunk és beszélgettünk. Amikor odaértünk előkotorászta a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Otthonos és átlagos háza volt de mégis nagyon tetszett.

-De szép a házad.

-Köszi de ez is csak egy átlagos ház.

-Igen tudom de mégis nagyon szép.

-Még egyszer köszönöm.

Ezen csak mosolyogtam.

-De holnap már nem fogok itt lakni.

-Hogy-hogy?

-Anyáék költöznek majd ide én pedig majd bérelni fogok egy albérletet. Ha úgy adódik nyugodtan hozzámköltözhetsz.

-Köszi de most nincs szükségem rá de ígérem szólók ha mégis.

-Oké! Gyere körbevezetlek!-mondta és elindult én pedig követtem-Ez itt a szobám.

-Szépen berendezted.

-Köszi. Ez itt a konyha ez pedig a fürdőszoba.

Megmutatta , hogy mi hol van aztán leültünk és beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy mit érzek Krisztián iránt. Bár még csak ma ismertem meg mégis megbízom benne.

-Szegénykém. Nem akarom, hogy rosszat gondolj  de mi lesz ha ő már nem akar veled lenni?

-Remélem, hogy ez nem így lesz. De szerintem nem mert még mindig úgy néz rám.

-Értem drukkolok neked!

-Köszi!-mosolyogtam

Még beszélgettünk egy kicsit aztán felvettem a cipőm és a dzsekim majd elmentem. Bellának is van kocsija ezért felajánlotta, hogy elvisz. Belementem mert nem volt kedvem sokat sétálni. Autóval hamar odaértünk.

-Te itt laksz?-mutatott Bella a házra

-Igen.-bólogattam

-Az nagyon jó mert én ott fogok!-mutatott a mellettünk lévőházra

-Komoly? Az tök jó! Olyan közel leszel hozzám!

-Ja. Ez annyira tuti!

-Na jó akkor szia!-búcsúztam el

-Szia!-búcsúzott el ő is

Bementem a házba.


Krisztián szemszöge

-Nem hagyom, hogy Adri Ádámmal járjon. Nem.-mondtam

-Kölyök téged elvakít a féltékenység.-mondta Tomika

-Ez nem igaz!-dühöngtem

-Mi nem igaz?-kérdezte a hátam mögül Adri

Egy kicsit meg ilyedtem. Mi van ha Adri hallotta az egészet?!

-Az nem igaz, hogy hallottuk ahogy Ádám azt mondta "ki nem állhat és nem akar veled járni"!-hazudtam

-Krisztián!-mondta nyugodtan  Adri

Ekkor még nem tudtam, hogy igazából Adri nagyon ideges.

-Igen?-kérdeztem

-Miért hazudsz a szemembe?

-Mi? Én nem is hazudok!

-Már megint azt csinálod!

-Nem tudom miről beszélsz.

-Jó!  Mondok neked valamit! Én csak azért jöttem, hogy elmondjam tegnap szakítottam Ádámmal még hozzá miattad! De most már látom, hogy nem kellett volna!-mondta majd kirohant

Ledöbbentem. Miattam? Szóval mégis szeret? Én meg jól elcsesztem!

-Gratulálok!-mondta Tomika majd Adri után ment

12.rész ;Új suli, új barátok

-Pedig ez így igaz.

-Most mit kéne mondanom?-kérdeztem nevetve

-Fogalmam sincs.

-És még hogy-hogy nincs itt?

-Ő majd holnap kezdi a sulit mert tegnap költöztek a városba vagyis inkább az országba.

-Komoly? Én is külföldről jöttem.

-Pedig neked nincs is akcentusod.

-Igazából magyar vagyok csak 12 évesen költöztem külföldre.

-És melyik országban éltél?

-Az Egyesült Királyság-ban és azon belül Anglia fővárosában Londonban.

-Hűha! Az tök jó! -mondta és ekkor megszólalt a csengő

-Majd szünetben mesélsz még.

-Oké de te is!

-Megegyeztünk. Ja és bemutatlak a barátaimnak.

-Benne vagyok!-nevettünk

Körülbelül 5 perc múlva bejött a tanár. Magyar óra volt és szerencsére hamar eltelt.

-Ma még nem adok házit de holnap már igen. -mondta majd köszönt és kiment

Eltettük a könyveinket és már mentünk is.  Bella megmutatta nekem az egész sulit és közben meséltünk egymásnak magunkról. Annyira jól elvoltunk, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy becsengettek. Visszamentünk a termünkbe és vártuk a tanárt. A következő két óra nagyon gyorsan eltelt. Amint kicsengettek felálltunk és elmentünk kajálni. Volt egy helyiség a suliban amit úgy hívnak ebédlő. Nem igazán nézett ki annak. Nem tudom minek oda ebédlő amikor nincsenek is emberek akik főznek nekünk hanem vinni kell otthonról és azt kell enni. Tiszta hülyeség. Leültünk az egyik asztalhoz ahol ültek páran.

-Ez a mi asztalunk. Mindenki aki most itt ül mindig itt szokott enni.-mondta bella

-Értem. Ezek szerint most már én is itt fogok ülni?-nevettem

-Igen ha csak nem veszünk össze.-nevetett

Az asztalnál két fiú és 1 lány ült. Leültünk melléjük.

-Szia! Az én nevem Dávid.-mutatkozott be az egyik srác

-Szia! Az enyém pedig Adri.

-Az enyém meg Laura ő pedig itt a testvérem Roland.-mutatkozott be a lány is

-Sziasztok!-köszöntem

-Szia!-köszönt Roland

Erre csak mosolyogtam. Az egész szünetet elbeszéltük.  Azt is megtudtam, hogy Dávid és Laura együtt járnak. Nagyon aranyosak és nagyon megkedveltem őket.

11. rész;Új suli, új barátnő

Hűha! És te mit éreztél akkor?

Mivel nem csókoltam vissza ezért nem sokat....

Igaz!! :D Hogy lehetek ennyire hülye!

Hát fogalmam sincs... Na de most már megyek. Majd még beszélünk.

Oké! Szia!

Szia!-írtam és kikapcsoltam a gépet majd elaludtam

3 hónap múlva...

Ma lesz az első napom az új suliban. Már várom csak a koránkelést nem. Jól alakulnak a dolgok és arra is rádöbbentem a 3 hónap alatt, hogy szeretem Krisztiánt. Ezért már tegnap szakítottam Ádámmal és ma akarom közölni Krisztiánnal. Remélem, hogy még ugyanúgy érez irántam. Bár mondjuk a nézéséből ez elég nyilvánvaló. 6:30-kor keltem. Megmosakodtam, felöltöztem, enyhén kisminkeltem magam, felkaptam a bőrdzsekim és már mentem is. Szerencsére közel van hozzánk a suli ezért hamar odaértem. Amikor beléptem mindenki engem nézett amit egy kicsit furcsálltam, aztán magamra néztem majd a többiekre és leesett. Azért bámultak annyira mert ők átlagosabban öltöznek mint én. Rajtam egy hosszított felső és azon egy öv, egy fekete bőrdzseki, egy sötét farmer, egy bokacsizma, a kedvenc karkötőm és nyakláncom rajtuk pedig egy sima felső egy dszekivel, egy tornacipő és még néhány. Valakinek karkötő, valakinek nyaklánc és valakinek gyűrű. Nem akarták levenni a szemüket rólam ezért próbáltam nem odafigyelni hanem inkább megkeresni a termet. Ekkor odajött hozzám egy lány.

-Szia. Új vagy még?-kérdezte aranyosan

-Igen.

-Gondoltam.

-Miért bámul engem mindenki?-kérdeztem mintha nem tudnám

-Azért mert te másabb vagy mint mi. Sokkal szebb és sokkal jobban öltözködsz.

- Miért hiszik ezt?

-Ugye te nem gondolod magad annak?

-Nem.

-Pedig az vagy de jól teszed. Ne légy beképzelt.-nevetett

Én is nevettem vele.

-Az én nevem Annabella de hívj csak Bellának!-mondta és kinyújtotta kezét

-Az enyém pedig Adriana de hívj csak Adrinak!-fogtam vele kezet

-Adriana?-kérdezte meglepetten

-Igen! Anya spanyol volt.

-Ja. Akkor már értem.-nevetett

Én is vele.

-Kedvellek. Nagyon aranyos csaj vagy!-nevetett

Vagyis inkább nevettünk.

-Én is téged! Úgy látszik, hogy már az első nap szereztem egy barátot.

-Szerintem többet is fogsz mivel tök aranyos vagy!

-Jaj!-pirultam el

-Melyik termet keresed?

-A 102-t.

-Komoly? Az az én osztályom. Hurrá! Egy osztályba járunk!-ugrándozott örömében

-Hű! Ez tök jó!-örültem én is vele együtt majd megmutatta a termet

Bementünk. Ő leült a helyére én pedig megálltam az ajtóban és vártam a tanárt. Pár perc múlva bejött még csengetés előtt.

-Jó napot! Az én nevem Adriana. Én vagyok az új tanuló.

-Értem. Ülj le oda!-mutatott a helyemre ami pont Bella mögött volt

-Itt fogsz ülni?-kérdezte kíváncsian

-Igen!

-Ez a szerencse napom.-nevetett

-Ezek szerint-nevettem én is -Amúgy kedves ez a tanár?

-Igen. Nagyon. Jaj! Kit akarok átverni ki nem állhatom.-nevetett-Vagy csak ő utál engem annyira.

Ezen nagyot nevettem.

-Amúgy tudtad, hogy nem csak te vagy az új diák?

-Nem.

-Pedig ez így igaz.

10.rész ;Nina

Amint kiment bekapcsoltam a gépet. Felmentem twittere és kiírtam ezt:

@ederkrisztian Talán így könnyebb lesz!

Aztán kikapcsoltam a gépet és eldöntöttem, hogy elmegyek letusolni.



Livi szemszöge
 
Örültem annak, hogy újra kezdjük. Bár nem biztos, hogy neki olyan könnyű lesz elfelejteni. Leültem az ágyamra és azon gondolkodtam, hogy mit kéne csinálni. Aztán eszembe jutott, hogy le kéne tusolni. Megfogtam a pizsim, a törölközőm és már mentem is de a fürdőszoba már megint foglalt volt. Mivel Tomika a konyhában ült ezért tudtam, hogy Krisztián van bent. Sajna. Bekopogtam.

-Igen?-kérdezte

-Kész vagy?

-Nem! Még csak most jöttem be de mindjárt végzek.-nevetett

-Ja persze! Léci siess már! Szeretnék lefürödni még ma!

-Akkor menj át a szomszédba!

-Még mit nem!

Felnevetett. Nem tudom miért de én is nevettem vele.Már vagy 10 perce ott álltam ezért eldöntöttem, hogy előtte elmegyek kajálni. Amikor megettem újra bekopogtam. Pont akkor nyílt az ajtó ezért érthető, hogy elestem.

-Bocsi! Jól vagy?-kérdezte

-Ezt még visszakapod.-mondtam és felálltam

Erre mindketten elkezdtünk nevetni aztán bementem a fürdőszobába és letusoltam. 15 perc alatt készen voltam. Bementem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem twittere és láttam Krisztián kiírását.

"@ederkrisztian Talán így könnyebb lesz!"

@livikocsis Remélem! :)

Miután leírtam felmentem msn-re. Szerencsémre fent voltak egy páran többek között a londoni legjobb barátnőm. A neve Dóri. Nagyon szeretem. Ráírtam.

Szia!-írtam neki

Szia! Annyira hiányzol! -írta

Te is nekem!

Milyen újra Magyarországon?

Nagyon jó. Megismerkedtem egy nagyon aranyos fiúval is és szereztem egy új barátot. Őt is csak úgy ismertem meg, hogy egy házban lakunk.

Egy házban?

Tomika lakótársa.

Ja. Értem.

Történt valami érdekes Londonban?

Nem semmi.

Értem. Képzeld én vagyok Éder Krisztián vagyis SP egyik hátértáncosa és a lakótársa.
( Amit tudni kell Dóriról: 19 éves és rajong SP-ért)

Komolyan? Egy házban Krisztiánnal?

Igen és szerencsére tök jól kijövünk egymással.

Hát ez... Erre nem tudok mit mondani. Nagyon szerencsés vagy. És még mindig utálod?

Nem. Már nem.

Akkor jó!

El kell mesélnem valamit!

Hadd halljam!

Amint már tudod itt Pesten is járok fotózásra.

Aha.

Amit még nem tudsz az az, hogy Krisztián fotóz! Egyik nap a fotózás után megcsókolt de én nem viszonoztam mert akkor már volt barátom. Ő meg nagyon szomorú volt és megegyeztünk, hogy elfelejtsük az egészet.

Hűha! És te mit éreztél akkor?