:D

Mostantól folytatom a történet írását. Szereplő csere van. Remélem azért néhányan olvasni fogjátok. :)

39.rész

A karácsonyon hamar túl voltunk. Az év utolsó napján visszautaztunk Magyarországra. Jó volt végre itt lenni. Szeretem Londont de már akkor is haza akartam jönni. Megünnepeltük a szilvesztert is. Minden jól alakult. De napokkal később elkezdtek rosszabbodni a dolgok.

- Krisztián! Azt se tudod miről van szó! Ne szólj bele! - üvöltöttem.
- De. Pontosan tudom.Egyszer már megcsaltál Ádámmal. Akkor hittem neked, hogy ő tehet mindenről de most már tudom, hogy te akartad.
- Tudod te, hogy miket mondasz?
- Fáj az igazság?
- Tudod mit? Ha szerinted megcsaltalak hidd csak azt!
- Nem hiszem hanem tudom! És ne hazudj nekem. Te csak egy kis r****ó vagy! Érted?

Krisztián szemszöge
Adri elképedve nézett rám.
- Mit mondtál?
- Nem hallottad? - löktem meg. - Egy utolsó kis r***** vagy.

Adri szemszöge
Nem tudtam elhinni mit mondott rólam Krisztián. A szemem megtelt a könnyekkel és sírni kezdtem. A földre rogytam. Krisztián lassan odasétált elém. Fel néztem rá és láttam, hogy az ő szemei is könnyesek. Leült elém és átölelt. Eltoltam magamtól. Ekkor meglátta a kezemen a vágást.
- Ez meg mi? - kérdezte aggódva.
- Semmi. - húztam el a kezem de ő visszarántotta.
- Ezt te csináltad?
Lesütöttem a szemem.
- Adri. Nézz rám...Kérlek. - mondta aggodalmasan.
Egyenesen a szemeibe néztem.
- Igen.
- De miért tetted ezt? És mikor?
- Mielőtt Londonba mentünk, a veszekedésünk után.
- De miért?
- Nem akartalak elveszteni. Nélküled nem tudnék élni és amikor összevesztünk azt hittem mindennek vége. De végül csak véletlenül vágtam el a kezem. De sajnálom. - sírtam.
- Rendben. Értem. Nyugi. - törölte le a könnyimet.
- Ígérd meg, hogy többet nem bántasz. Hogy többet nem lesz ilyen.
- Ígérem. - ölelt át. - Te meg azt ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet magaddal.
Bólintottam. Felálltunk a földről és leültünk a kanapéra. Betettünk a lejátszóba egy filmet. Összebújva néztük amíg el nem aludtunk. Amikor reggel felkeltem már sokkal jobb kedvem volt. Körbenéztem de Krisztián nem volt sehol. Kisétáltam a konyhába és a konyhapulton megpillantottam egy cetlit.
" Jó reggelt királylány.
Sajnálom, hogy itt kell hagyjalak de sietnem kell egy koncertre. Csináltam neked reggelit. A kedvenced. Amint tudok megyek hozzád."
Elmosolyodtam. Ránéztem a reggelimre. Jól nézett ki. Megkóstoltam és finom is volt. Gyorsan megettem majd elmentem készülődni. Felöltöztem, kivasaltam a hajam és egy kicsit kisminkeltem magam. Amikor a konyhába értem csörögni kezdett a telefonom. Az unokatestvérem Livi hívott. Tizenhárom éves. Rég nem beszéltem vele.
- Szia.
- Szia Adri. Azért hívlak mert az iskolámban farsang lesz és elő kell adnunk valamit. Tudom, hogy te nagyon jó táncos vagy és tánc tanár is ezért arra kérlek, hogy segítenél nekünk?
- Persze. Benne vagyok.
- Rendben. Köszi. Szia.
- Szívesen. Szia. - mondtam és letettem a telefont.
Amint Bella és Nina lejöttek közöltem velük a hírt.
- Benne vagytok?
- Én ráérek. - mondta Bella.
- Sajnálom Adri de én nem. Munkát vállaltam és nem lenne időm elmenni. - mondta Nina.
- Értem. Semmi baj. Még Dzsenit is megkérdezem.
- Oké. - mondták egyszerre.
Fel hívtam Dzsenit és megkérdeztem tőle is. Ő sem ér rá mindig. De néha el tud jönni a próbákra. Örülök, hogy Livi felhívott. Legalább amikor Krisztián nincs velem én sem unatkozok. 
- Mit csinálunk ma? - kérdezte Nina.
- Nem tudom. Krisztiánék koncerten vannak. Szóval ma hárman leszünk.
- Aha. Nem megyünk el vásárolni?
- Én benne vagyok. - vágta rá Bella.
Mindketten rám néztek.
- Felőlem.
- Akkor jó. Milyen idő van kint?
- Most még egész jó. - válaszoltam.
- Akkor nem kell beöltözni. - örült Nina.
Felvettem a tornacipőmet és a dzsekimet, meg igazítottam a hajam és elindultunk.
- Kocsival menjünk vagy sétáljunk? - kérdeztem.
- Kocsi. - jelentette ki Bella.
- Séta. - ellenkezett Nina.
- Séta. - mondtam.
- Na jó. - egyezett bele Bella.
Út közben sokat beszélgettünk. Minden szóba került. Fél óra alatt elértünk a WestEndbe. Vettem egy nadrágot, egy felsőt, egy kardigánt és egy cipőt.

 

Vásárlás után beültünk a McDonalds-ba enni. Egy sima sajtburger menüt kértünk.
- Már annyira éhes voltam. - mondta Bella.
- Én is. - mondtam és bele kortyoltam a kólába.
Amint elfogyasztottuk a menünket elindultunk haza. Út közben kaptam egy üzenetet Krisztiántól. Azt írta, hogy nem akarok e átmenni hozzájuk. Elmosolyodtam.
- Ki írt? - kérdezte tőlem Nina.
- Krisztián. Átmegyek hozzájuk. Ti nem jöttök?
- Majd később átnézünk. Most pihenünk egy kicsit. - mondta Bella.
- Igen. - egyezett bele Nina.
- Rendben. Akkor én megyek. Sziasztok. - mondtam és megöleltem őket majd elindultam.
Kevesebb mint negyed óra alatt odaértem a fiúk házához. Becsengettem. Tomika nyitott ajtót. A nyakába ugrottam.
- Ennyire örülsz, hogy látsz? - nevetett Tomi.
- Igen. Már hiányoztál. Szilveszter óta nem láttalak.
- Te is hiányoztál nekem. - nyomott egy puszit az arcomra.
Amikor megláttam Krisztiánt elengedtem Tomikát és odasiettem hozzá. Szorosan átölelt. Nem akart elengedni de én sem őt. Egy puszit nyomtam a szájára.
- Már annyira hiányoztatok nekem. - mosolyogtam.
- Te is nekünk. - ölelt át ismét Krisz de ezúttal Tomika is csatlakozott az öleléshez.
Több órán át beszélgettünk. Amikor megérkezett Nina és Bella nekem el kellett sietnem a fotózásra.  

38.rész

Másnap mindenki megkapta az ajándékát és a csomagját. Kicsit késve ünnepeltük a Mikulást ezért már fel kellett állítanunk a karácsonyfát. Gondosan feldíszítettük majd leültünk a kanapéra, a fotelokba és beszélgettünk.
- Várom már a karácsonyt. - mosolygott Bella.
- Én is. - bólogatott Nina. - Mikor vesszük meg az ajándékokat?
- Nem tudom de még van időnk. - felelte Adri.
- Két nap. Csak tudnám miért állítottuk fel ilyen hamar a fát. - panaszkodott Tomika.
- Mert most vásárolnunk kell és nem lesz egyszerre idő mindenre. - oktatta ki Tomit Dávid.
- Ja. - esett le neki.
Elnevettük magunkat.
- Szóval utána mentek haza?  - szomorkodott Dávid.
- Igen. Jobban szeretek Magyarországon élni mert hát mégis csak ott születtem.
- Értem. Kár. Mondjuk attól még nem maradok egyedül.
- Hogy- hogy? - kérdezte csillogó szemekkel Adri.
- Mert a barátnőm visszajön. Most azért nincs itt mert a családjával tölti az ünnepeket.
- Van barátnőd? Jaj... Erről eddig én miért nem tudtam??
- Nem tudom. Talán sosem volt alkalmam elmondani.
Adri fájdalmasan elmosolyodott.

Adri szemszöge
Csengetett valaki. Kinyitottam az ajtót és Ádám állt előttem. Nagyon meglepődtem.
- Mindjárt jövök! - szóltam be a többieknek és még mielőtt mondhattak volna valamit kimentem. - Te mit keresel itt?
- Bocsánatot akarok tőled kérni. Tényleg sajnálom. Mi lenne ha barátok lennénk továbbra is és elfelejtenénk a történteket?
- Na jó. - mosolyodtam el és megöleltem. - Gyere! - húztam be magammal a házba.
- Mit csin...- kérdezte Krisztián de amikor észrevette Ádámot nem tudta folytatni.
- Nézzétek ki tölti velünk az ünnepeket. - mosolygott Adri.
- Ő meg mit keres itt? Képes voltál eljönni azok után amit tettél? - estem neki Ádámnak.
- Adri szívesen lát itt és engem csak ez érdekel. Te nem.
- Csak hogy ez az én házam és én itt nem látlak szívesen. - állt fel Dávid.
- Dávid. Kérlek!
- Nem.
- De miért?
- Hát nem veszed észre Adri? - állt fel Nina és Bella is.
- Rendben. Ádám léccives.
- Ha ezt akarod. Majd Magyarországon találkozunk. Szia! - mondta és már ki is viharzott. 
Felsóhajtottam és bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a tévét. Pillanatokkal később bejött hozzám Krisztián. Ő is lefeküdt mellém majd átölelt és így aludtunk el. Másnap már reggel elmentem, hogy találkozhassak Ádámmal.
- Jó reggelt! - köszönt.
- Köszi. Neked is. Sajnálom a tegnapot. Lehet, hogy ők nem kedvelnek téged de én nagyon.
- Ugyan már. Engem nem érdekel mit gondolnak rólam. Engem csak te érdekelsz.
Elmosolyodtam.
- Nem sokáig maradhatok mert nagyon féltenek.
Ádám elnevette magát.
- Nem vagy te már kisgyerek. Te egy felnőtt nő vagy.
-  Hát igen. Szeretem őket de ez azért túlzás.
- Tudom de elég hideg van. Nem megyünk be valahova inni egy cappuccinot?
- De. - egyeztem bele. Jó ötlet.
Nem kellett sokat menni. Bementünk egy kisebb kávézóba és kértünk cappuccinot majd leültünk az egyik asztalhoz.

- És mit keresel itt? Hogy-hogy eljöttél? És miért mondtad azt tegnap hogy Magyarországon találkozunk, ha még itt vagy?
- Csak miattad jöttem. Nem tudtam így nyugodtan aludni hogy majdnem tönkretettem a kapcsolatod Krisztiánnal. És csak azt akartam, hogy a többiek elhiggyék, hogy karácsony utánig nem látnak. 
- Ohh. Értem.
- Vajon miért utálnak ennyire?
- Ki tudja. Kérdezd meg őket. - mosolyogtam.
Lassan megittuk az italunkat és elindultam hazafelé. Otthon Krisztián egyből megölelt, amint beléptem az ajtón.
- Szeretlek! - mondta.
Nem értettem a viselkedését de annyira nem is érdekelt.
- Én is téged. - mosolyogtam és megpusziltam.  

37.rész

Bocsi de most csak ilyen rövid részt csináltam mert nem kaptam egyetlen egy komit és megjegyzést sem. Tényleg sajnálom. :(


Az ajtóban Nina és Bella állt. Megkönnyebbültem. Adri átölelte a lányokat ahogy én is. Nagyon örültem nekik.
- Szóval most itt fogunk maradni? - kérdezte Nina.
- Mi? - kérdeztem ezúttal én.
- Igen mi. Mert ha ti maradtok akkor mi is.
Elmosolyodtam. Nagyon kedvelem őket.
- Nem maradunk itt. Úgy gondoltam, hogy csak a karácsonyt töltenénk itt. Meg amúgyis a cuccaink még Magyarországon vannak.
- Ennek örülök. Azért ott mégis csak jobb lakni. - mosolygott Bella.
Egyetértően bólintottam.
- Most, hogy mindannyian itt vagyunk mi lenne ha elmennénk megvenni az ajándékokat?
- Mikulás napra is veszünk valamit? - kérdezte izgatottan Tomika.
- Hát persze De szerintem arra elég mindenkinek egy csomag. Inkább karácsonyra vásároljunk. - ajánlotta Dávid.
- Egyetértek. - mondtam.
A többiek is rábólintottak. Azonnal el is indultak vásárolni. Dávid és én ott maradtunk. Kicsit körbenéztem a házban. A nappali túlsó oldalán volt egy szekrény. Kihúztam a fiókját és legalább 100 újság volt benne. Kivettem belőle kettőt. Mindkettő címlapján Adri volt és ezen nagyon meglepődtem. Dávid odajött mellém.
- Ő Adri? - kérdeztem mintha nem tudnám.
- Igen. Mielőtt elment sok újságban szerepelt. Szinte az egész város ismeri. Járt már több országban is mert meghívták fotózásokra.
- Hű. - suttogtam. -Nem tudtam, hogy újságokban is szerepelt.

Az egyik újság a Glamour:

A másik a Harper's Bazaar:

- Nem igazán szokta híresztelni. Úgy gondolja, hogy az emberek vagy tudják vagy majd megtudják. - emelte ki a majd szót.
- Értem.
- Adri nagyon szerencsés veled.
- Köszönöm. - mosolyodtam el.
- Azt tudtad, hogy volt modell neve is?
- Nem. Mi volt?
- Theresa.
- Theresa? Ez aranyos. Illik rá.
- Tudom.
Fél órával később már megérkeztek a többiek. Megvették a Mikulás csomagokat valamint néhány ajándékot karácsonyra.
- Szóval Theresa? - kérdeztem miközben odamentem hozzá és átöleltem.
- Igen.
- Illik rád ez a név.
- Tudom. Amikor itt laktam a legjobb barátunk Jason mindig Theresának hívott.Ebből lett a "művész nevem".
Elmosolyodtam.
- Kicsilány leszel te a Mikulás? - kérdezte Tomika Adritól mire ő elnevette magát.
- Szívesen.
- Akkor jó. - mondta megkönnyebbülve Tomi.
Nina megforgatta a szemeit. Én pedig Adri álla alá nyúltam, hogy visszafordítsam a fejét felém majd gyengéden megcsókoltam. Az ajkai olyan édesek voltak mint a méz. Ez még jobbá tette a csókot. Amikor elváltak ajkaink észrevettük, hogy mindannyian minket néznek. Ezután kínos csend következett majd Bella törte meg a csendet.
- Képzeljétek Tomival újra összejöttünk. - jelentette ki majd Tamáshoz bújt. Elmosolyodtunk és gratuláltunk nekik. Örültem amiért kibékültek hisz olyan aranyosak voltak együtt.

36.rész

Itt a friss. :D Bocsi, hogy ilyen rövid lett de most nincs időm hosszabbra mert készülök a sulibulira. :) Azért remélem tetszik :D Végre megtudhatjátok, hogy mi történt Adrival <3 Jó szórakozást!

 

Tomika elkezdett mosolyogni. Nem értem. Miért mosolyog ha az unokahúga elment?
- Biztos? - kérdezte.
Kérdőn néztem rá. Észrevettem, hogy a hátam mögött nagyon figyel valamit ezért megfordultam, hogy én is lássam. Pár méterre tőlünk állt Adri. Nem tudtam elhinni. Lassan közeledni kezdtem felé mire ő elkezdett futni. Valósággal a nyakamba ugrott. Elmosolyodtam.  
- Szeretlek és tudnod kell, hogy hiszek neked és csak a féltékenység beszélt belőlem.
- Tudom. Nyugodj meg.
Lassan elengedtem.
- Szóval nem mentél el?
 - Még nem. - mondta és odahúzott Tamáshoz. - Azért maradtam, hogy megkérdezzem elakartok jönni velem Londonba?
- Én igen. - örvendezett Tomika.
- Hát... Legyen. - egyeztem bele.
Adri átölelt minket.
- Olyan jó lesz. Végre megmutathatom hol éltem. És ott lesz a bátyám is. Őt is megismerheted.
Elmosolyodtam.
- Mikor indul a gép? - kérdeztem.
- 2 óra múlva.
Az a két óra gyorsan eltelt. Felszálltunk a gépre. Az utazási idő nagyon hosszú volt. Párszor sikerült is elaludnom. Hajnalban érkeztünk meg. Egy kisebb kertes ház előtt álltunk meg. Bementünk. Nagyon szép volt. Adri körbevezetett közben megismertem a bátyját. A neve Dávid. Megmutatta a szobáinkat. Letusoltunk és már aludtunk is. Dél körül keltünk. Adri elhatározta, hogy körbevezet minket. Ez a város csodálatos. Először a Big Benhez mentünk el. A látványtól tátva maradt a szánk.




Utána megnéztük "London Szemét".

 Nagyon tetszik London. Varázslatos hely. Este elmentünk bulizni egy hatalmas klubba. Sokat táncoltunk és sok koktélt is megittunk. Azt bírom, hogy Adrit még sosem láttam nagyon részegen. Mindig tudja hol a határ ezért irigylem is. Most kicsit hamarabb hagytuk abba a bulizást. Fáradtak voltunk ezért hazamentünk. Lefürödtünk majd elaludtunk. Másnap 10 körül keltem. A többiek már kint reggeliztek. A kaját Adri csinálta Dáviddal a tesójával. Leültem melléjük az asztalhoz. Pár perccel később Adri letett elém egy nagy adag rántottát majd leült az ölembe. Finom volt. Reggeli után leültünk a nappaliban és filmet néztünk. Méghozzá horrort.
- Szólj ha félsz! - mondtam.
Adri elmosolyodott.
- Adri jól bírja az ilyen filmeket. Amikor én nem mertem odanézni ő halál nyugodtan nézte. - nevette el magát. Ezen mi is elnevettük magunkat majd folytatta. - Eddig akármelyik barátnőmmel néztünk horrort nem bírták.
- Undorító dolognak tartom de tudom, hogy ez csak a film viszont szívesen eljátszom azt, hogy félek. - mosolygott kajánul.
Egy csókot leheltem az ajkaira ő pedig hozzám bújt jó szorosan én meg átöleltem. Jó kis film volt. Még maradtunk egy kicsit beszélgetni. Adri épp kiment innivalóért amikor csengettek. Odamentem hozzá. Kinyitotta az ajtót. Az ajtóban...