-Kész vagy?-kérdeztem anélkül, hogy tudnám ki van bent
-Mindjárt!-hallottam Krisztián hangját
Körülbelül olyan negyed óra múlva kijött.
-Na persze mindjárt.-mondtam gúnyosan
Krisztián csak nézet, hogy mi bajom van aztán ránézett az órára és leesett neki. Gyorsan elkészültem aztán bementem a szobámba átöltözni. Egy rózsaszín, fehér csíkos, pánt nélküli felsőt egy farmer rövidnadrágot egy rózsaszín magassarkút és a kedvenc karkötőm vettem fel. Éppen menni akartam a fotózásra amikor Krisztián kijött a szobájából és felajánlotta, hogy elvisz. Belegyeztem. Hamar odaértünk, átöltöztem aztán már bele is kezdtünk a fotózásba. Gyorsan végeztünk. Vissza mentem az öltözőbe és átöltöztem. Éppen a cipőm akartam felvenni amikor valaki kopogtatott az ajtón. Krisztián volt az. Édesen mosolygott. Nem tudom mi van talán kezdek beleszeretni?
-Szia, zavarlak?-kérdezte
-Jaj dehogyis!-mondtam mosolyogva
Csak megállt az ajtóban és nem csinált semmit. Én sem mert fogalmam sem volt, hogy miért jött be amikor sose szokott.
Krisztián szemszöge
Csak álltam az ajtóban mint egy bolond és nem csináltam semmit. Féltem. Aztán bátorságot vettem magamon és elkezdtem közeledni hozzá. Elég értetlenül nézett. Hátrálni kezdett de nekiment a falnak. Odamentem hozzá és meg csókoltam. Nem viszonozta. Félrehúzta a fejét ás eltolt magától.
-Mi az?-kérdeztem aggódva
-Krisztián én nem érzek úgy irántad. Én csak barátként tekintek rád. Sajnálom. És már van barátom csak még senkinek sem szóltam róla.
Nagyon elszomorodtam. Lehajtottam a fejem.
Livi szemszöge
Krisztián elszomorodott és lehajtotta a fejét. Nagyon sajnáltam, ezért inkább kimentem. Elköszöntem a többiektől, majd kajáltam és már mentem is haza. Nem sokkal később Krisztián is hazajött. Látszott rajta a csalódottság, szomorúság. Majd megszakadt a szívem. Egész éjjel nem tudtam aludni ezért inkább felnéztem twittere.
@ederkrisztian Szomorkodom!!
@livikocsis Sajnálom!!
Miután ezt a mondatot leírtam kikapcsoltam a gépet és megpróbáltam elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése