21.rész ;Megcsalás

Amikor beléptünk Adri a földön feküdt.

-Vigyék és fektessék le valahova. Ott majd megvizsgálom. És valaki hívja a mentőket.-mondta az orvos

Megijedtem.

-Ennyire súlyos?-kérdeztem miközben felkaptam Adrit

-Nagyon valószínű.-mondta

Annyira féltettem Adrit. Bevittem a régi szobájába és letettem az ágyra. A többiek is jöttek. Az orvos megvizsgálta.

-Volt mostanában balesete?-kérdezte az orvos

-Igen. Egy nagyon súlyos balesete. Élet-halál közt volt.-mondta Tomika

Még jó, hogy ő mondta mert nekem egy szó se jött volna ki a számból.

-És mikor?-kérdezte a doki

-Pontosan egy hónapja és két hete.-mondta Tomika

-Értem. Akkor nincs semmi baj csak az újonnan szerzett sebe miatt ájult el.

-Akkor jó!-könnyebbültünk meg

-De ha még is történne valami akkor vigyék be a kórházba.-mondta az orvos

-Rendben.-mondtuk-Viszlát!

-Viszlát!-mondta majd kiment

Tomika bezárta utána az ajtót és megkönnyebbülten ült le az egyik székre. Adri felébredt. Fájt a feje és egy kicsit szédült is. Az orvos kiírt neki egy kis altatót. Bevette és már aludt is. Másnap már Dzseni és Adri is jól voltak. Most már újra mentek suliba. Adrinak sok bepótolni valója van ezért egy héten át csak tanulnia lehet. Emiatt amikor otthon vagyok sokat szoktam unatkozni. Már letelt egy hét. Adrinak semmi baja nem volt és már elfoglalt se volt de sajnos én igen. Úgy sajnálom amikor lemondom a fellépések miatt a programjainkat. Valaki csengetett. Tomika kinyitotta az ajtót.


-Szia! Akkor megyünk a moziba?-lépett be Adri

-Szia! Bocsi de most hívott Orsi. 20 perc múlva fellépés.-mondtam lehajtott fejjel

-Már megint?-kérdezte szomorúan és idegesen egyszerre Adri

-Sajnálom. Nagyon haragszol?-kérdeztem aggódva

-Igen haragszom. Ezerszer eltűrtem neked de most már nem megy. Sajnálom. Én így nem tudom folytatni.-mondta és elindult az ajtó felől

-Ne! Ígérem, hogy....-mondtam de Adri közbevágott

-Hogy? Mi? Krisztián! Mondtam, hogy ez így nem megy!-mondta és elment

Nem szóltam utána. Nem tudtam. Elviharzott. Tomika bezárta utána az ajtót majd odajött hozzám és próbált megnyugtatni. De hiába. Nagyon ideges voltam.


Adri szemszöge


Annyira rosszul éreztem magam. Sajnáltam Krisztiánt de nem tehettem mást. Nekem egy olyan pasi kell akinek van szabadideje. Otthon a csajok próbáltak megvigasztalni de nem tudtak. Azóta Krisztán már sokat hívott de egyszer sem vettem fel. Átjött Tomika és Dzseni is. Azt mondták, hogy adnom kellene még egy esélyt de nem győztek meg. Egész nap csak a szobámban ültem szomorúan. Bezárkóztam. Felmentem twittere-re.

@adriana1992 Szomorkodom.... Én nem így akartam. :'(

Pár perccel később Krisztián is írt.

@ederkrisztian Hát én sem így akartam! :'(

Még jobban elszomorodtam. Nem kellett volna ezt tennem. Elmentem Krisztiánhoz. Becsengettem és egy lány nyitott ajtót. Krisztián mellé lépett. Nem volt rajta póló. Amint megláttam egyből tudtam, hogy mi történt köztük. Szóval Krisztián ilyen valójában? Jó, hogy még idejében megtudtam. Krisztán utánam rohant. Nem törődtem vele csak beszálltam az autómba és elhajtottam. Nem mentem messzire. Úgy egy órával később hazamentem. Amint kinyitottam az ajtót mindenki odarohant.

-Mi történt? Jól vagy?-kérdezték

-Nem.-mondtam szomorúan

-Tomika elmesélte mi történt!-mondta Bella

-Ja és nagyon......-mondta de nem fejezte be

Ő is és Nina is csak mögém bámultak.

-Mi az?-mondtam és hátrafordultam

Ekkor megláttam Krisztiánt. Még volt képe idejönni!

-Beszélhetnénk?-kérdezte

-Nem!-vágtam rá

-Lécíves!

-Na jó! 5 percet kapsz!-egyeztem bele nagy nehezen

-Oké! Figyelj! Én nem csaltalak meg. Vagyis az idegességtől majd nem megtettem. De még sem.

-Jól van. Elhiszem....

-Akkor újra kezdhetnénk?-kérdezte

Belenéztem a gyönyörű szép csillogó kép szemeibe. Úgy döntöttem, hogy kap még egy esélyt.

-Jól van!

Amint kimondtam szorosan megölelt és megcsókolt. Jól esett. Pár hét múlva már minden helyre jött. Krisztián és én boldogok voltunk mint az elején. Krisz betartotta az ígéretét. Több szabadideje lett és így sokkal többet lehettünk együtt. Ma délután elmentünk egy kávézóba. Aztán még sétálgattunk egy kicsit majd átmentünk hozzá. Amikor kinyitotta az ajtót Tomika és Dzseni épp a kanapén csókolóztak. Ledöbbentem. Amint megláttak minket elhúzódtak egymástól. Pár percig megszólalni sem tudtam. Tátva maradt a szám.

-Dzseni! Most aztán nagyot csalódtam bennetek! Tomika neked ott van Bella! És ráadásul ti unokatesók vagytok!

-Figyelj Adri!-magyarázkodott Dzseni

-Igen? Magyarázd meg! Vagy ha te nem akkor te Tomika!

-Tudom, hogy ott van Bella de.....de.....

-De mi? Ő az egyik legjobb barátnőm! Ezt most azonnal elmondom neki!-mondtam dühösen

Vártam, hogy mondjanak erre valamit. Közben ránéztem Krisztiánra még mindig nagyon le volt döbbenve. Elindultam az ajtó felé de Tomika megállított.

-Várj!

Megálltam, hátrafordultam és vártam a magyarázatot.

-Figyelj én tudom, hogy Dzseni az unokatesóm de akkor is nagyon tetszik! És Bella iránt már nem érzem azt amit régen.

-Nagyot csalódtam benned Tomika!-mondta végül Krisztián

-Igen tudom.

Leültünk melléjük a kanapéra. Pár percig mindenki csendben volt aztán Dzseni-ék elkezdtek magyarázkodni. Megbeszéltünk mindent. Rábeszéltem Tomikát, hogy menjen át Bellához és beszélje meg vele. Kiderült, hogy Bella sem szerette már annyira mint régen de azért egy kicsit még igen.