25.rész ;Egyszerű nap

-Szóval hallottad?-kérdezte aggódva
-Igen.
-Most gondolom nagyon haragudsz de..... mondjuk így legalább könnyebb.
-Hogy mi? Haragszok? Nem. Nem haragszok. Nem baj, hogy nem szóltál csak fogalmam sincs arról, hogy most mi lesz.
Bella épp válaszolni akart amikor becsengettek. Bejött a tanár. Gyorsan elteltek az órák és már azon kaptam magam, hogy a fotózásnak is vége. Elmentem az állás interjúra és sikeresen megkaptam a munkát. Hivatalosan is egy divattervező cégnél dolgozok de csak két hét múlva kell bejárnom. Annyira örültem. Ha itt lenne Krisztián biztos, hogy a nyakába ugranék.
-Viszlát!-köszöntem el
-Viszlát!-mondta a cég igazgatója
Beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Nagyon gyors volt a lift 5 másodperc alatt leértem. Előkaptam a telefonom és beszálltam az autómba. Észrevettem, hogy le van némítva a telefonom. Beállítottam. Megláttam, hogy valaki sokszor keresett de vezetnem kellett úgy hogy gondoltam majd otthon megnézem. 10 perc alatt odaértem. Amikor beléptem az ajtón valaki felkapott. Tomika volt az. A szívbajt hozta rám.
-Héj! Te meg mit keresel itt?-kérdeztem nevetve
-Gondoltam meglepem az én kis hugicámat!-nevetett ő is
-Na jó most már tegyél le!
-Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen feladom!
-Óóóóó! Ha leteszel mondok neked egy jó hírt!
-Igen? Na jó akkor leteszlek!-mondta és letett
-Köszönöm!
-Szóval képzeld! Megkaptam a munkát amit akartam!
-Komolyan! Jaj de ügyi vagy!Az én hugicám!-mondta büszkén
Felnevettem.
-Mi az?-kérdezte aggódva
-Semmi különös!-hazudtam
-Akkor jó!
-Csak..... te nem vagy normális!-vágtam rá
Erre elkezdett csikizni.
-Jó jó jó! Visszavonom! Na engedj hagyj békén mert meg kell néznem, hogy ki keresett annyiszor!
-Jól van menj csak! Én szólok a Kölyöknek, hogy hazaértél!
-Okés!-kiabáltam utána majd bementem a szobámba
Előkaptam a telefonom és pont akkor újra megszólalt. A kijelzőn "Anya" állt. Felvettem.
-Igen? -szóltam bele
-Szia csak azért hívlak, hogy elmondjam Dzseni lázas lett és ezen a héten nem tud veletek menni sehova.
-Jaj szegénykém! rendben és sajnálom. Üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg!
-Rendben kicsim. És hogy vagy? Együtt vagytok még Krisztiánnal?
-Igen és nagyon boldogok vagyunk! Ha jól emlékszem 2 hónapja és 6 napja járunk.-mosolyogtam
-Örülök, hogy boldog vagy na de most le kell tennem mert sietek.
-Rendben. Szia!
-Szia!
Letettem a telefonom. Kár, hogy most Dzseni nem jön velünk sehova de szerintem úgyse nagyon mennénk.... Mostanában mindenkinek sok dolga van. Lepihentem az ágyamra. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be nyugodtan!-mondtam
Ekkor belépett Krisztián. Azonnal felpattantam, odaszaladtam hozzá és átöleltem.
-Hű! Ha tudtam volna, hogy így fogadsz hamarabb jövök!-mosolygott
-Jaj!-mosolyogtam én is
-Mit csinálsz?-kérdezte
-Pihenek!
-Akkor én is pihenek veled!
-Jól van! Csak nyugodtan!
Befeküdtünk az ágyba. Bekapcsoltam a tévét. Egy ideig néztük aztán elaludtunk.