2011. szeptember 1., csütörtök

13.rész ;Csalódás

Hamar eltelt a nap. Bella meghívott magához én meg gondoltam elmegyek. Végülis ráérek. Még lesz időm közölni a jó hírt Krisztiánnal és a tánc próbát sem fogom lekésni.  Sajna messze van a lakása. Sokat sétálgattunk és beszélgettünk. Amikor odaértünk előkotorászta a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Otthonos és átlagos háza volt de mégis nagyon tetszett.

-De szép a házad.

-Köszi de ez is csak egy átlagos ház.

-Igen tudom de mégis nagyon szép.

-Még egyszer köszönöm.

Ezen csak mosolyogtam.

-De holnap már nem fogok itt lakni.

-Hogy-hogy?

-Anyáék költöznek majd ide én pedig majd bérelni fogok egy albérletet. Ha úgy adódik nyugodtan hozzámköltözhetsz.

-Köszi de most nincs szükségem rá de ígérem szólók ha mégis.

-Oké! Gyere körbevezetlek!-mondta és elindult én pedig követtem-Ez itt a szobám.

-Szépen berendezted.

-Köszi. Ez itt a konyha ez pedig a fürdőszoba.

Megmutatta , hogy mi hol van aztán leültünk és beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy mit érzek Krisztián iránt. Bár még csak ma ismertem meg mégis megbízom benne.

-Szegénykém. Nem akarom, hogy rosszat gondolj  de mi lesz ha ő már nem akar veled lenni?

-Remélem, hogy ez nem így lesz. De szerintem nem mert még mindig úgy néz rám.

-Értem drukkolok neked!

-Köszi!-mosolyogtam

Még beszélgettünk egy kicsit aztán felvettem a cipőm és a dzsekim majd elmentem. Bellának is van kocsija ezért felajánlotta, hogy elvisz. Belementem mert nem volt kedvem sokat sétálni. Autóval hamar odaértünk.

-Te itt laksz?-mutatott Bella a házra

-Igen.-bólogattam

-Az nagyon jó mert én ott fogok!-mutatott a mellettünk lévőházra

-Komoly? Az tök jó! Olyan közel leszel hozzám!

-Ja. Ez annyira tuti!

-Na jó akkor szia!-búcsúztam el

-Szia!-búcsúzott el ő is

Bementem a házba.


Krisztián szemszöge

-Nem hagyom, hogy Adri Ádámmal járjon. Nem.-mondtam

-Kölyök téged elvakít a féltékenység.-mondta Tomika

-Ez nem igaz!-dühöngtem

-Mi nem igaz?-kérdezte a hátam mögül Adri

Egy kicsit meg ilyedtem. Mi van ha Adri hallotta az egészet?!

-Az nem igaz, hogy hallottuk ahogy Ádám azt mondta "ki nem állhat és nem akar veled járni"!-hazudtam

-Krisztián!-mondta nyugodtan  Adri

Ekkor még nem tudtam, hogy igazából Adri nagyon ideges.

-Igen?-kérdeztem

-Miért hazudsz a szemembe?

-Mi? Én nem is hazudok!

-Már megint azt csinálod!

-Nem tudom miről beszélsz.

-Jó!  Mondok neked valamit! Én csak azért jöttem, hogy elmondjam tegnap szakítottam Ádámmal még hozzá miattad! De most már látom, hogy nem kellett volna!-mondta majd kirohant

Ledöbbentem. Miattam? Szóval mégis szeret? Én meg jól elcsesztem!

-Gratulálok!-mondta Tomika majd Adri után ment

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése