Elbúcsúztam Adritól és hazamentem. Marasztalni akart és maradtam is volna de most nem tehettem. Órákon át gondolkodtam mit tegyek. A nagy gondolkodásban félig el is aludtam de ekkor bekopogott Tomi. Erre egyből felébredtem.
-Gyere be!-kiabáltam
-Mi az? Már órák óta nem jöttél ki! Látszik, hogy szerelmes vagy a szerelmed miatt koplalsz.
-Mi van? Dehogyis. Nem azért van csak elmerültem a gondolkozásban.
-Miért min gondolkozol?
-Semmin nem érdekes.
-Dehogy nem. Na mondjad!
-Szóval az van, hogy Ádám el akarja venni tőlem Adrit.
Tomika felnevetett.
-Ugyan már! Biztos csak képzelődsz!
-Nem igaz, hogy nem hiszel nekem!
-Nyugi! Oké! Hiszek neked. De először is Adri nem egy tárgy, hogy elvegyék tőled. Ő egy érző lény és szeret téged. Nem lehet könnyű elválasztani titeket.
Most meg én nevettem fel.
-Mi van?-kérdezte
-Csak az, hogy így beszélsz "érző lény"!-idéztem a szavait de nevetni már nem tudtam
-Hát na! Amúgy az asztalodon levő könyvből olvastam ki.
-Á! Amúgy az Adri könyve. Az a kedvence. De ezek szerint neked még.....-folytatni akartam de félbeszakított
-Nehogy el kezd sértegetni!-ütött vállba
-Héj!-ütöttem én is vállba mire visszaütött én meg lelöktem az ágyról
-Szóval...-mondta miközben felállt-Ezt még megfizeted!
-Jól van csak mondj valami tanácsot!
-Egyszerű. Világosítsd fel azzal, hogy féltékennyé teszed.
-Mi van?-kérdeztem vissza
-Tedd féltékennyé és így hátha felfogja......
-Oké! Köszi!-szakítottam félbe
Felpattantam az ágyról és átmentem Adrihoz.
-Csak pár órája váltunk el de te mégis úgy hiányoztál.-csókolt meg
Annyira jól esett.
-Te is nekem! Azért jöttem, hogy hadd beszéljem meg a dolgot Ádámmal. Hívjuk át!-javasoltam
-Oké! Felhívom.-kapta elő a telefonját és tárcsázta a számot de még mielőtt Ádám felvette volna megállítottam
-Először is...-mondtam és gyengéden megcsókoltam
A pillanat hevében megfeledkeztünk a telefonról. Aztán hirtelen beugrott és Adri beleszólt.
-Szia!
-Szia! Miért hívsz?
-Csak azét, hogy nem jössz át?
-De persze.
-Oké! Akkor gyere minél hamarabb. Várlak! Szia!
-Jó! Szia!
Letette a telefont.
-Miért nem mondtad, hogy én is itt vagyok?
-Mert akkor nem jön el. Gondolkozz!-viccelődött
-Jól van. Viccelődj csak!-mondtam és csikizni kezdtem
-Jaj ne már! Ezt útálom!-mondta nevetés közben
-Igen?-mondtam és még jobban csikizni kezdtem
Kiszabadította magát a karjaimból és szaladni kezdett. Követtem. Már épp az ajtónál voltunk amikor csengettek de nem engedtem el. Nagy nehezen kinyitotta az ajtót és Ádám állt ott.
Elég furán nézett és megfordult, hogy elmenjen de megállítottuk.
-Ne!-kiáltottuk
-Figyelj Kriszitán azért van itt, hogy bocsánatot kérjen és mielőtt megkérdezed azért nem mondtam a telefonban, hogy ide gyere. Mert ha mondom el sem jössz.-magyarázta Adri
-Megértem.-mondta
Ha szemmel ölni lehetne akkor ő már rég halott lenne. Szerencsére nem vette észre egyikőjük se. Legalábbis remélem.
-Na szóval sajnálom amit mondtam nem akartam csak nem volt jó napom.-hazudtam
-Jól van. Megbocsájtok.
-Kösz!-mondtam
-Na legalább fogjatok kezet. Léci!-könyörgött
Nem tudtam neki ellenállni és ahogy láttam Ádám se. Kezet fogtunk de ez a kézfogás nem jelentett semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése