2011. szeptember 1., csütörtök

16.rész ; Felépülés

-A vörös sofőrjének csak a lába tört el a feketének viszont agyrázkódása lett.

-Az ő sérülése még mindig jobb...-mondtam flegmán majd arébb mentem és leültem za egyik székre

Mellém ült Bella is.

-Az én hibám. Én idegesíttem fel.

-Mi? Nem nem a te hibád.

-Dehogy nem.

-Tévedsz. Adri hozzám költözött és amikor átjött szomorúan akkor elmesélte mi történt.

Nagy nehezen felvidítottam és már mosolyogva ment el.

-Igen? Akkor nem miattam történt ez?

-Nem. Amúgy Adri azt mondta nekem , hogy megbocsájt neked és ha visszajött táncról akkor beszélni fog veled.

-Komolyan? El sem hiszem.

-Adri nem haragtartó. Ő egy nagyon jó fej csaj, folyton csak mosolyog, és ha meggyógyult akkor vigyázz rá és ne engedd el mert ő egy igazi kincs.

-Megfogadom a tanácsod.

-Örülök!-mondta majd felállt mellőlem és odament az orvoshoz

Nem hallottam mit beszélnek de nem is igazán érdekelt. Azt láttam, hogy az orvos bólintott egyet majd Bella odament Adri családjához. Gondolom kérdezet tőlük valamit mert ők csak bólintottak egyet ,majd visszajött hozzám.

-Menj.-mondta Bella

Nagyon meglepődtem. Elküld?

-Hova?-kérdeztem értetlenül

-Hát be Adrihoz. Az orvos és a család is beleegyezett.-megdöbbentem

-Komolyan?

-Igen. Na menj!

-Köszi!-mondtam és már rohantam is be hozzá

De abban a pillanatban amint beléptem és megláttam ledermedtem. Tele volt csövekkel. A karja be volt gipszelve és egy kicsit a feje is. Ahol pedig nem volt gipsz ott sebek voltak. A bőre olya fehér volt mint a hó. Bárcsak ne mentem volna be.  Borzalmas volt így látni. 1 órával ezelőtt még egy szép barna bőrű, mosolygós lány volt most meg ilyen. Bátorságot vettem és leültem az ágy mellé. A könnyeim csak úgy potyogtak volna mint egy lánynak de én visszatartottam. Egész este bent voltam a kórházban. Csak Düki, Andris és Adri húga Dzsenifer ment haza, de másnapp visszajöttek. Úgy reggel 6 körül az orvos bement Adrihoz. Előtte 2 órával elaludtam. Pont akkor kelltem amikor az orvos kijött. Amikor ránk nézett, rám és Adri családjára, barátaira akkor mosolygot. ODajött hozzánk.

-Jó hírem van. Adriana túlélte és az életveszély is elmúlt. Most már csak azt kell megvárni, hogy felébredjen a kómbából. Ha minden igaz pár hét után felkell.

Mindenki mosolyogtt. Borzasztóan örültem neki.

2 hét múlva.

Mindennap bejártam Adrihoz. Egyre jobban nézett ki. Most is éppen bent vagyok nála. Már vagy két napja felébredt a kómából. Ma fogják kiengedni. Már pakol. Én viszem haza őt, Bellát és Tomikát is. Adri mostmár sokkal jobban néz ki. Újra barna a bőre és sokat mosolyog. Már csak a keze van eltörve és még van néhány sebe de semmi több. Kibékültünk úgy hogy mostmár nem vagyok szingli. Beleegyezett abba, hogy együtt járjunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése