Ettünk Livivel egy kis jégkrémet és beszélgettünk. Annyira jól elvoltunk.
-Félreismertelek!-mondta
Nagyon meglepődtem ezen a mondatán.
-Miért?-kérdeztem értetlenül
-Bocsi én nem akartalak megbántani.-nézett rám bocsánatkérő arcal
-Ha elmondod lehet, hogy megbocsájtok.
-Nos én amíg nem ismertelek nem is szerettelek. Bunkónak tartottalak. A zenédet szeretem de téged.... De most, hogy megismertelek nagyon megkedveltelek.
-Értem. Sajnálom, hogy nem kedveltél. És örülök annak, hogy most már nem utálsz. De ha ki nem állhattál miért mosolyogtál rám kezdettől fogva?
-Mert én nem olyan vagyok. Én nem szoktam flegma lenni másokkal akármilyen hangulatban is vagyok. Kivéve ha az tehet a hangulatomról akivel beszélek. -nevetett
-Értem. Te tényleg nagyon kedves vagy!
-Köszi!-mondta
Utána még beszélgettünk egy kicsit. Jól elvoltunk észre se vettük, hogy Tomika már felkelt.
-Mit ettetek?-kérdezte
-Jégkrémet. Még van egy dobozzal.-válaszolt Livi.
-Oké akkor eszek én is.
-Jó de ha lehet ne az egészet!-poénkodtam
-Héj!-tetette a sértődöttet-Amúgy megenném ha Adri nem lenne olyan jégkrém mániás.
-Komolyan az vagy?-csodálkoztam
-Igen!-vallotta be
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése